Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)
II. A Zsigmond-kortól a hódoltság idejéig
több halastó tartozott. Ezek a tények igen jelentős beruházásra hívják fel a figyelmet, s ennek nyomait a Füredre vonatkozó adatok is alátámasztják. A környék vizafogó szegyéinek jellemzőit Sugár István jóvoltából ismerjük /Sugár 1978./, melynek alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a rekesztő szerkezet is több falu együttműködése alapján működhetett. Az ezzel kapcsolatban felmerülhető költségek és a vélhetően realizált nyereség érzékeltetése céljából azt kell elmondanunk, hogy a vizák és egyéb tokfélék a középkor legkeresettebb és legdrágább hal fajtái közé tartoztak, s ezek külkereskedelmi hasznosítása is szokásban volt. Egy átlagos nagyságú viza /2,5 mázsa/ egy vágómarhával volt egyenértékű /1682/, egy átlagos tok /kb. 50 kg/ értéke 1 forint 45 dénár körül mozgott /1550/.Nálunk / XVIII.századi adatok és Bél Mátyás leírása alapján/ a vizában való gazdagságot a XVIII. században is leírásra érdemesnek tartják, s ugyanekkor igen sok forrás a gyalommal történő halászatról szól. Valószínű tehát, hogy mind a szegye által elrekesztett területen, mind pedig a tuskóktól megtisztított halászó helyeken, a tanyákon /thanya/ nagy kerítőhálóval folyt a legeredményesebb halászat korábban is.Füred halászati lehetőségei a középkor folyamán kimeríthetetlenek voltak. A Rét tavai, morotvái mellett a Körös-fok maga is nagy lehetőségeket kínált, sőt ezen mellékágból táplálkozó, a települést úgyszólván körülölelő vízállások szintén kiválóan hasznosíthatók voltak ilyen szempontból. Még a XVIII. században is használták például a 3.sz. mellékleten látható Akasztó-fertőt. 78 A szegye és 15 jobbágytelek /mely terület nyilván a rekesztő szerkezet karbantartásához, üzemeltetéséhez, esetleg a rév működtetéséhez volt szükséges/ zálogba vételének időtartamát nem ismerjük, viszont 151 l-es adataink öt olyan nevet tartalmaznak, melyek a szegye és a tanya /thanya/ használatára utalnak. Szegyes Demeter vagy Máté /esetleg mindkettő/ szegyemester lehetett. A szegyemester szerződéses viszonyban állt a tulajdonossal és évi kb. 45 forintnyi fizetés mellett a zsákmány bizonyos része illette 77 Károlyi.II. 55-57. 78 HML VII-l/a/217. 3.SZ.
