Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

választását; de a helyeslés hangjából is kitűnni látszék, hogy nem azért helyeslik azt, mivel bizodalmuk van Vetter személyében, hanem egyedül azért, mivel a nagy többség bizodalmát bíró kormányelnök őt választá".

195 Kossuth tehát még aznap a nemzet nevében kiáltványt intézett a hadsereghez, s közölte, hogy az erdélyi kivételével Vettert nevezte ki „magyarország minden hadseregei,,, tehát az I., II., III., IV. (bácskai vagy szegedi), V. (aradi ostromsereg) és VII. hadtestek fővezérévé. Görgei megmaradt a II. és VII. hadtestek főparancsnokának, Damjanich pedig a Szolnokon lévő I., és a 6. és 8. hadosztályokból egyesített III. hadtestek együttes főparancsnokságát kapta. Vetter rangban csaknem egyidős volt Görgeivel, s ezért kineveztetése megkövetelte előléptetését. Kossuth tehát a fővezéri megbízatással együtt altábornaggyá is kinevezte. A kinevezés külön érdekessége, hogy Kossuth a képviselőház előtt március 9-én azzal indokolta az előléptetést, hogy Vetter „a legöregebb tábornok az aktivitásban lévők között."

196 Mi okozta ezt a döntést? A dolog azért is érdekes, mert Kossuth a képviselőház 7-i zárt ülésében még egy szót sem szólt Vetter fővezéri kineveztetésének tervéről, sőt, azt mondta, hogy a viszonyok változtáig nem nevez ki fővezért. Másnapra viszont beleegyezett Vetter fővezéri megbízatásába. Az okokat Vukovics Sebő visszaemlékezései világítják meg. Eszerint amikor március 8-án megjelent a Honvédelmi Bizottmány ülésében, Kossuth kijelentette: Görgei csak „azon sereg felett nyeré el a vezérséget, mely közvetlenül alatta és illetőleg Dembinski alatt volt", de a tényleges fővezérséget csak ezután fogják betölteni. Kossuth magyarázatként hozzátette: „Én az összes magyar seregek parancsnokságát Görgei kezébe nem adom soha". Az ülésben jelen volt Kossuth, Nyáry Pál, Madarász László, Mészáros Lázár, Esterházy Mihály és Vukovics Sebő. A vita a kinevezendő fővezér személyéről folyt. Nyáry Pál Görgeit akarta, Madarász László, a radikálisok vezéralakja viszont kijelentette: „Nekem Vetter iránt éppen semmi bizodalmam nincs, de inkább akarom őtet is, mint Görgeit, mert nekem katonadiktatúra [sic!] nem kell". Kossuth felajánlotta a fővezérséget Mészárosnak is, de az a következőkkel hárította el a felkérést: „Én nem kínálom magamat, mert az én kezem szerencsétlen, mihez nyúlok, az elvész". 195 HUNFALVY Pál, 1986.219-220., BEKSICS Gusztáv, 1883. 109-110., HORVÁTH Mihály II. 275-276., KLÖM XIV. 615., 617. o. 196 KLÖM XIV. 606., 609-622.