Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
Vetter ellen a legfőbb kifogás az volt, hogy januárban nem fogadta el a felkínált fővezérséget. Kossuth ezt a vádat azzal oszlatta el, hogy Vetter saját bevallása szerint januárban nem bízott a győzelem lehetőségében, márpedig a fővezér „első tulajdonának kell lenni, hogy ügyének diadalában higgyen". Most azonban kész a fővezérség elvállalására, „mert a körülmények a győzelmet lehetőnek mutatják". Kossuth hozzátette, Vetternek komoly érdeme van e kedvezőbb körülmények kialakulásában. Kossuth mellékesen azt is megjegyezte, hogy esetleg neki magának s Mészárosnak kellene a hadsereghez mennie, „e vélemény azonban semmi rokonszenvre nem talált". Vukovics azt javasolta, hogy Mészáros legyen a fővezér, Vetter pedig a vezérkari főnök. A vita vége az lett, hogy a többség Vetterre szavazott. Mészáros — akinek megtetszett Vukovics ötlete — emiatt hangosan elégedetlenkedett is, noha korábban maga pártolta a leghevesebben Vetter fövezérségének ötletét. 197 A döntést befolyásolhatta Szemere Bertalan teljhatalmú országos biztos március 7-én Tiszafüredről írott, rejtélyeskedő levele is. Ebben Görgei hadmozdulatait bírálta, s így jellemezte: „Magyarország jeles hadügyminisztert nyer benne, nagy vezér soha nem lesz, ha győz is". Vetter fővezérségérő 1 úgy vélte, „ha meg kell lenni, legyen meg", de ha minden ürügy nélkül tétetik, azt fogják hinni, ez Görgei letétele. „De ha tiszta jellemében bízol, ám legyen. De merjen parancsolni, és merjünk mind. Van esze? Van szerencséje?" Szintén Görgei kinevezése ellen szólt Töltényi Miklósnak, az Országos Rendőri Hivatal kiküldött ügynökének március 7-én Tiszafüredről Kossuth-hoz intézett jelentése, amelyben az Szemerénél sokkal élesebben kritizálta Görgei ténykedését, s azt állította, hogy a tábornok „elnemzetietlenítette a hadsereget, felmondta a Honvédelmi Bizottmánynak az engedelmességet, katonai despotiai célját, szándokát ezáltal világosan kitüntette", s ezért nem érdemli meg Kossuth bizalmát. 198 Vetter tehát a mindenki számára elfogadható személy volt, akit maga a hadügyminiszter erőteljesen támogatott. Mészáros Lázár emlékiratai szerint ő maga azért nem adta elő „vastagabb színben" a tiszafüredi eseményeket az országgyűlés előtt, „mivel a főelvben, ti. a fővezér 197 VUKOVICS Sebő, 1982. 8-11. Vukovics viszacmlékczésébcn egy-egy nappal későbbre datálja az eseményeket. 198 MOL OHB 1848:3007., közli STEIER Lajos, é. n. 118-121. és DEÁK Imre, 1942. 322-323.
