Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
val tökéltesen elégedett, mivel Görgei minden biztosítékot megadott, amit a haza szent ügye tőle jogosult megkövetelni. Görgei maga is nagy tisztelettel nyilatkozott Kossuthról. Ugyanakkor a Mészáros által vezetett vizsgálat is azzal az eredménnyel járt, hogy a hadsereg általános kívánsága abban összpontosul, hogy Görgeit helyezzék a fővezéri posztra. Beniczky szerint mindez, valamint a szolnoki győzelem rövidesen megérkező híre, illetve az a tény, hogy Tiszafüreden soha nem látott nagyságú sereg gyűlt össze, amely a kápolnai csatavesztés ellenre is önnön erejének tudatára ébredt, valamint a csatavesztés legfőbb okának tekintett Dembinski eltávolítása jelentős mértékben növelte a hadsereg lelkesedését. 156 Kossuth és Görgei négyszemközti találkozóján szóba került Görgei váci nyilatkozata is. Görgei ezt azzal magyarázta, hogy kénytelen volt ezt kiadni, „hogy valamennyi tisztjét el ne veszítse". Egyébiránt a hadsereg kész „minden jogszerű szabadságát az országnak utolsó csepp vérig védelmezni". Kossuth tehát elfogadta e magyarázatot; erre mutat, hogy március 7-én egyetértőleg idézte Görgei magyarázatát a képviselőház zárt ülésében. 157 Kossuth egy későbbi visszaemlékezése szerint a legfőbb hatalmat is felajánlotta Görgeinek, ha az arra vágyna, de Görgei ezt nem fogadta el. 158 Mészáros Lázár visszaemlékezése szerint Kossuth a haditanácsban egyenesen kimondta, „miképp a tábornokok eljárását, különösen a Görgeiét rosszallni kényszerül, sőt azt igazságtalannak, törvénytelennek, károsnak és hibásnak nyilatkoztatja". Maga Mészáros is ehhez a véleményhez csatlakozott. Görgei a maga eljárását német nyelvű beszédben védelmezte. „E sorok írója bevallja — írja Mészáros —, hogy midőn »előre elkészítette beszédét »hevenyeszni« hallá, bámult ügyességén, s csaknem bókolt a szépen folyó beszédnek, a szabatos logikának, az elejét végével szakadatlan gondolat-láncolattal összefűzött előadásnak, melynek elmondása azonban sem tiszteletet, sem szeretetet, hanem bizonyos morális visszatetszést, lelki merevedtséget idéze elő. Mintha született ügyész lett volna, ki azokon, mik őt terhelek, ügyesen keresztül ugorva, azt, mi mellette harcolt, nagy bőséggel kiemeli, oly arcvonásokkal, melyekben a rossznak és jónak keveréke mutatkozott. — 156 BENICZKY Lajos, 1924. 122-123. cs 296-298. o. 157 HUNFALVY Pál, 1986. 218.0. 158 Kossuth — Dabsy-Hámos Klementina, Turin, 1884. szept. 7. Közli KOSSUTH Lajos, 1904. X. 163-164. o.
