Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

Midőn mindezt a kedvetlen hatással összehasonlítani, de összeegyeztetni nem bírám, végre be kelle vallanom: hogy fiatal egyéniségben ily rabulisztikus agyafúrtsággal találkozni valóságos tünemény; s hogy Görgei, mivel azok előtt, kik dicsvágyát akadályozták, a tényeket oly tanult hidegvérűséggel tudá előadni és összezavarni, s azokat természetes-e, vagy mesterséges hazugsággal »pro domo sua« felhasználni, — azért elsőrangú értelemnek tartathatik, de félelmes emberré nőheti ki magát".

159 Mészáros szerint a tábornokok azzal vádolták Dembinskit, hogy „heves természeténél fogva velük nyersen bánt; hogy konfúzus volt; hogy rossz rendeleteket adott ki; hogy még emberei élelmezéséről sem gondoskodott; hogy németül rosszul beszélvén, német parancsolataiból kiokosodniuk nem lehetett; végre — s ezvolt a punctum saliens — hogy terveit és működési akaratát kivel sem tudatta".

160 Mészáros szerint a vádak egyike sem állta meg a helyét, s Dembinskinek „egyenessége, vitéz magatartása s hadműveleti jegyzőkönyvei mellett szemére hányni mit sem lehetett". Ennek ellenére március 4-én estére Kossuth „még azon nap estéjén, melyen az elfogulatlan elme előtt a bűnnek ha nem is egész, de legnagyobb része Görgeit terhelé, inkább Görgei, mintsem Dembinski részére hajlott". Sőt, Kossuth szabályosan „udvarolt, hízelgett" Görgeinek, aki ezt „mosolygó megelégedessek fízeté vissza". Végül több órás beszégetés után, amelyen Szemere is résztvett, „a teendőt előre elhatározták, még mielőtt az ítélet kimondatott volna".

161 Kossuth „bőven és bizalmasan" értekezett Görgeivel, Dembinskivel pedig „keveset, noha udvariasan tanakodott". Ezek után Kossuth Mészárosnak csupán a tanácsát, „vagyis inkább csak véleményét akarta hallani, s mivel ez azon egyben, ti. abban, hogy ily elemek közpette Dembinski a fővezérséget meg nem tarthatja, egyszer és valahára megegyezni látszott, azért vitára nem adott alkalmat". Ugyanakkor Mészáros jelezte Kossuthnak: nem tartja tanácsosnak „a lázadók fejét azonnal és pedig törvény szerint nem igazolható tetteért fővezérnek pirulás nélkül kinevezni". Ezért elhatározták, hogy egyrészt megkérik Dembinskit: „a lázadók megbüntetését célzó igazságos követelésétől álljon el, s a fővezérségről mondjon le; másrészt hogy Kossuth az országgyűlés előtt 159 MÉSZÁROS Lázár, 1867. II. 82-83. o. 160 MÉSZÁROS Lázár, 1867. II. 83-84. o. 161 MÉSZÁROS Lázár, 1867. II. 83. o. Szerinte Kossuth Szcmcrctcs Rcpetzky Ferenc Heves megyei kormánybiztossal beszelt, uo. 87. o.