Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

fővezéri állásától s ideiglenesen Görgeit bízta meg a sereg fővezérlétével".

187 E hadtest egyik tüzére úgy tudta, hogy Kossuth azért jött Tiszafüredre, hogy Görgeit elfogassa; „de miután személyesen meggyőződött arról, hogy a sereg s különösen a tisztikar mennyire ragaszkodik hozzá, ezen szándékától elállott, sőt, még ideiglenes fővezérré is kinevezte".

188 Tény, hogy a hadsereg közkatonái nem is nagyon értesültek a történtekről; a tisztikar pedig vagy különösebb érdeklődés nélkül, vagy örömmel fogadta Dembinski leváltását. Erre mutat az is, hogy a nagyszámú visszaemlékezés egyikében sem találunk olyat, amelynek szerzője Dembinskivel rokonszenvezne, s még a Görgei elítélő visszaemlékezések szerzői sem rosszallják a Tiszafüreden történteket.

189 A közvélemény sem nagyon értesült a történtekről. Kollár János, a megye által kiküldött hírnök március 9-én arról írt Békés megye alispáni hivatalának, hogy „Vezéreink — fájdalom — ellenkeznek. Görgei és Klapkának Dembinskivel volt valami baja, márc. 5-én Kossuth személyesen jelent meg Füredre a dolgok kiegyenlítése végett".

190 A bejelentés és az új fővezér kiválasztása Kossuth március 5-én hagyta el Tiszafüredet, és tért vissza Debrecenbe, azzal a meggyőződéssé, hogy a „legjobb kerékvágásba hoztuk tennap a dolgokat". Még Tiszafüreden értesült arról, hogy március 5-én Szolnoknál Damjanich János 8. és Vécsey Károly 6. hadosztálya fényes győzelmet aratott a várost megszállva tartó cs. kir. dandár fölött. A győzelmet követően azonban a két tábornok összekapott. Damjanich rosszallta, hogy Vécsey késve avatkozott be az ütközetbe, Vécsey pedig amiatt neheztelt Damjanichra, mert az, bár rangban fiatalabb tábornok volt nála, előbb küldött hivatalos jelentést az ütközetről az OHB-nak. 187 VILLECZ János, 1898. 31. o. 188 TRSKÓ János, 1901. 37.0. 189 Ld. pld. BORCSIK Salamon, 1956. 13. o. 190 Közli OLÁH György, 1893. II. 227. o.; JÁROLI József, 1995. 390. o.; JÁROLI József, 1998. 211. o.