Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

A győzelem híre a tiszafüredi események nagy vesztesét, Dembinskit cselekvésre sarkallta. Futárt küldött Kossuth-hoz, s arra hivatkozva, hogy a győzelem az ő diszpozíciói alapján vívatott ki, követelte, hogy „hadműveletei kellős közepén" adjanak neki elégtételt, s kapja meg az Damjanich, Vécsey, Klapka és Répásy csapatai, illetve Görgei két hadosztálya fölött a főparancsnokságot, hogy ezekkel Pest felé operálhasson. Emellett kapja meg a tisztek kinevezésének és elmozdításának feltétlen jogát.

191 Kossuth felháborodott a komolytalan kívánságon, mondván, hogy „a kormány magamagát gyalázná meg, ha tegnapi hivatalos eljárását ekkint egy nyomorú kelepce színében tüntetné ki, mellyel a bajból pillanatnyilag ki akart volna búvni". Hozzátette, hogy Dembinski érdemtelenül tulajdonítja magának a szolnoki sikert, hiszen diszpozíciójban csak arca utasította Damjanichot, hogy „demonstráljon Szolnok felé, de ütközetbe ne igen ereszkedjék veszélyesen, vagy pedig küldje neki (Dembinskinek) minden kavalleriáját [lovasságát]". Damjanich azonban nem demonstrált, hanem bevette Szolnokot, s most Dembinski követeli a fővezérséget. „Ugyan, szólj az öreggel — írta Kossuth március 6-án Szemerének — s fogasd fel vele, hogy minő kompromisszióba karja a kormányt keverni! — s hogy én bizon a kormány morális tekintetével [tekintélyével] így játszani soha sem fogok." A „lázadó" Görgei fővezéri megbízatása nem volt ínyére Dembinski jeles támogatójának, Mészáros Lázár hadügyminiszternek sem, s kapóra jött számára a Vécsey és Damjanich közötti viszály is. Ezért alighogy Kossuth visszatért a táborból, kijelentette, hogy „már most minden seregeknek — Komáromot, Péterváradot, Szegedet, Aradot sat. is befoglalva — fővezérletét egy fővezérre kell bízni", s erre most Vetter is magától ajánlkozott. „Alig tudtam mit felelni" — irta Kossuth Szemerének, mert Mészáros azzal is érvelt, hogy Vécsey és Damjanich közül a rangban idősebb Vécsey kevésbé alkalmas a szolnoki sereg vezérletére, mint Damjanich. Végül azt válaszolta Mészárosnak és Vettemek, hogy előző nap Tiszafüreden a katonai fegyelemnek is „elég lett volna téve", ha Vetter átveszi a fővezérséget, de így addig nem 191 Lázár Vilmos, aki c napokban Debrecenben járt, maga is kénytelen volt tapasztalni, „mint gerjesztette Dembinski mindenkiben maga iránt a szánakozást, s mint izgatott Görgei ellen". Lázár ezt nemtelen fegyvernek tartotta, Dembinski ezért neki „nem tudott tetszeni". KATONA Tamás, 1979. I. 161. o.