Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

fenntartásait, végül a tanulság követzkezett: „A jót felhasználni, a rosszat elhárítani, ez a politika feladata, mit magam, s ha az elnökhöz talán ma szerencsém leend, vele együtt megoldani törekvendünk".

136 Görgei tökéletesen helyeselte Bayer eljárását, majd Szemeréhez ment, hogy jelentse a történteket. Szemere szerint este 9 órakor, Tóth János tiszafüredi téiparancsnok jelentése szerint 10 óra tájban jelent meg Szemere szállásán Görgei, s közölte, hogy Dembinski szállását gránátosokkal vetette körül, mert az nem hajlandó kiadni az iratokat. Szemere erre megkérdezte: „Ezen iratok nélkül holnap estig nem intézkedhet-e?" Görgei igennel felelt. „Ha tehát Önnek nincs okvetlenül szüksége ezen iratokra, jónak találja-e a zavart még botránnyal is növelni?" — hangzott Szemere újabb kérdése. „Nem", válaszolta Görgei, majd nyugodtan távozott, s megparancsolta az őrség elvonulását. Sőt, a továbbiakban „abbanhagyatta a szolgálati könyvek további reklamációját is".

137 Dembinski emlékirata szerint eközben Aulich Lajos vezérőrnagy üzent neki, hogy nem akar-e valamit parancsolni. Dembinski meg volt döbbenve az ajánlaton, s az is megfordult a fejében, hogy Aulich esetleg segítségére lenne a fővezérség visszanyerésében, de aztán úgy döntött, hogy inkább bevárja a kormány döntését. Néhány nap múlva Répásy, Meszéna és Lázár Vilmos is mentegették volna magukat Dembinski letartóztatásában való részvételükért a tábornoknál. 138 Jogszerű volt-e Szemere döntése? Önmaga által fogalmazott megbízólevele szerint fel volt jogosítva arra, hogy „mindent tehessen, rendelhessen, parancsolhasson, amit az ellenség meggyőzésére, megsemmisítésére szükségesnek és kívánatosnak tart", azonban a megbízólevél e tekintetben név szerint csak a megyéket, kerületeket és a kinevezett kormánybiztosokat utasította, hogy kövessék Szemere rendeleteit.

139 Szemere azonban az OHB tagja is volt, s e kettős jogkör alapján ideiglenesen már intézkedhetett a fővezérség tárgyában is. 136 STEIER Lajos, d. n. 110-112. o.; SZEMERE Bertalan, 1990. 406-407. o. 137 GÖRGEY Artúr, 1988. I. 414. o.; SZEMERE Bertalan, 1990. 625. o.; GÖRGEY István, 1883. I. 303. o. — MÉSZÁROS Lázár, 1867. II. 81. o. Görgei cs Szcmcrc közös akciójának mondja Dembinski elzárását. BENICZKY Lajos, 1924. 291. o. szerint, aki nem voltjelen, ezután Szcmcrc felkereste Dembinskit, s rávette, hogy engedjen az elkerülhetetlennek. 138 Dembinski emlékirata 216-217., 231-232. o. 139 KLÖM XIII. 725. o. és SZEMERE Bertalan, 1990. 281. o.