Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

A tisztikar föllépésének jogszerűségét ezután taglalni fölösleges, hiszen Szemere bevonása után a felelősség egyértelműen az övé volt. Dembinski elzárása pedig drasztikus lépés volt ugyan, de a felfüggesztett fővezér az iratok visszatartása révén gyakorlatilag megtagadta az együttműködést az új fővezérrel. Márpedig Dembinski titkolózó természete miatt sem Görgei, sem Klapka, sem Szemere nem volt tisztában azzal, hogy például Vécsey és Damjanich milyen utasításokat kaptak; miként rendelkezett Dembinski az Asbóth Lajos vezette tartalék hadosztályról. Kossuth útja a táborba Kossuth március 2-án még úgy tudta, hogy a Görgei és Dembinski közötti nézeteltéréseket sikerült kiegyenlíteni. Március 3-án azonban már arról értesült, hogy az egész hadsereg Poroszlón, illetve Tiszafüreden van. Megjött Dembinski jelentése is arról, hogy ő a maga 30.000 emberével Tiszafüreden van, „de ügymond, én követtem, nem vezettem a serget, miután a csapatok tisztei neki engedelmeskedni nem akamak'\ Dembinski tudatta Görgei poroszlói magatartását, s kijelentette, „hogy oly seregnek vezére nem lehet, melynek tisztei bizalommal nincsenek iránta".

140 Kossuth tehát erről értesülve indult el az éj folyamán azzal a szándékkal a táborba, hogy az engedetlen Görgeit főbelöveti.

141 Úgy tűnik, ekkor még mit sem tudott a tiszti tanácskozásról, az azonban valószínű, hogy Szemere március 3-án délelőtt 11 órakor írott levele, amely általánosságban számolt be az újabb válságról, már a kezében volt. 140 Kossuth márc. 7-i beszédet ismerteti HUNFALVY Pál, 1986. 216. o. Ld. még KLÖM XIV. 609. o. 141 Az indulás időpontjára ld. HUNFALVY Pál, 1986. 216. o. A KLÖM XIV. 586-587. o. közöl egy márc. 4-i Kossuth-rcndclctct, ám mivel az ennek alapjául szolgáló, Puky Miklóstól származó jelentés már 3-án Debrecenben volt, valószínűsíthető, hogy Kossuth még 3-án intézkedett c tárgyban, s az iratot 4-én már csak kiadmányozták. — Kossuth kijelentésére ld. BEKSICS Gusztáv, 1883. 109. o. Kossuth kijelentéséről megemlékezik GELICH Rikhárd, é. n. II. 463-464. o. is, azonban azzal, hogy ezt Kossuth Szcmcrc jelentésének kézhezvétele után, a Görgei által küldött törzstiszt jelenlétében mondta. Ez erősen kétségessé teszi Gclich beszámolójának hitelességét, hiszen Beniczky már útközben találkozott Kossuthtal.