Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
Dembinski nagyjából hasonló módon írja le a jelenetet, hozzátéve, hogy elmondta Bayernek: egy órával korábban egy egész köteg sajátkezüleg írt rendeletet adott át Szemerének mindarról, aminek történnie kellene; a parancskönyv azonban már a történelemé, s ezért amíg kardot tud fogni, nem adja ki azt a kezéből. Bayer erre kijelentette, hogy akkor erővel fogja azt elvenni, majd társaival elhagyta a szobát. Dembiiíski rövidesen hallotta, hogy fegyveresek vonulnak szobája felé. Alighogy segédtisztje ráfordította a kulcsot, hallotta a „Fegyvert lábhoz" vezényszót a szoba előtt. 134 Dembinski parancsára Löwinger Adolf százados, egyik vezérkari tisztje levelet írt Szemerének, s kérte, hogy a nemzet becsületének megmentése érdekében jöjjön Dembinski szállására, s vegye át a parancskönyveket, mert az öregúr saját igazolása végett azokat csak a kormánynak akarja átadni. Közölte, hogy valamennyi ajtó előtt őr áll, s kérte Szemerét, lépjen fel nyíltan, s intézze úgy a dolgokat, ahogy jónak látja. Dembinski szerint azonban Szemerétől is fenyegető levelet kapott. 136 Az esti órákban Szemere részletes jelentést írt az OHB-nak a történtekről, amelyhez mellékelte a Dembiriskihez és Görgeihez szóló rendeletek másolatát is. Eljárását azzal indokolta, hogy „e veszélyes percben, midőn az ellenséggel szemközt állunk, a hadsereg s ezáltal a haza megmentessék; hogy az úgy zaj és botrányok nélkül elintéztessék, mi a haza erejét gyengíteni, az ellenségét öregbíteni fogta volna, és hogy a nemzeti kormány tekintélye és hatalma elismertessék tettleg, mi alól kivonulni itt-ott egyik hadseregben hajlam mutatkozik, jelenleg azonban e hatalmat szívesen elismerték". Tudatta, hogy Dembinskiben továbbra is bízni lehet, de a tisztikar elidegenedett tőle, mert haditerveit soha sem közölte, s táborkara és irodája „többszöri figyelmeztetésem dacára is, igen rossz állapotban volt, mi néha zavart idézett elő". Dembinski nem tudta megnyerni a főtisztek többségét megnyerni, „és azért van némi megnyugvásom a kifejlődésben, mivel az indulat a hazai ügy rovására legjobb intézkedéseit is meghiúsítandotta volna". Azaz, Szemere szerint, a fővezér annyira lehetetlenné tette magát, hogy az a veszély fenyegetett, miszerint merő indulatból egyáltalán nem fogják teljesíteni utasításait. „Vannak árnyékoldalai is ez eseménynek" — jelezte 134 Dembiiíski igazoló irata 48. o. 136 Uo. 48-49. o. es MOL Hill. Szcmcrc Bertalan kormánybiztos iratai. 1. doboz. 155. f.
