Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Borus József: Tiszafüred a szabadságharcban

Tokajba, Debrecenbe pedig nyugat felől július 11-én Korponay ezredes vonult be népfelkelőivel és kisszámú honvéddel.

51 Koiponay falragaszokon népfelkelésre szólította a város lakosságát, — de ennek többsége ekkor már kilátástalannak vélte a túlerővel szembeni harcot. A felhívásra még így is sokan jelentkeztek, elsősorban Debrecen környékéről. Velük kiegészülve a csapat Tiszafüredhez vonult, s itt háborítatlanul maradt július 25-ig.

52 Az itteni átkelőhelynek az orosz hadtervekben és hadmozdulatokban is fontos szerep jutott. A hadvezéri képességeknek eléggé híjával levő herceg Paszkjevics-Jerevanszkij tábornagy, Miklós cár kegyeltje, az intervenciós erők főparancsnoka eredetileg azt tervezte, hogy egész haderejével, nyugat felől jövet itt kel át a Tiszán és vonul Debrecen ellen. így ért ide aztán július 25-én a herceg Mihail Dmitrijevics Gorcsakov tüzérségi tábornok, Paszkjevics vezérkarának főnöke vezette, az 5. gyaloghadosztályból, egy lovasdandárból, egy szotnya kozákból és 28 ágyúból álló orosz erő, a híd birtokba vételére.

53 A harmincadik élletévét alig két hónapja betöltött Korponay János ezredes mintegy 3000 emberével, köztük 500 kaszás népfelkelővel és négy ágyúval nem gondolhatott komoly ellenállásra a többszörös túlerővel szemben. Eleinte helyesen megválasztott állásban, a Tiszától nyugatra, a holtágakon átvezető átjárásoknál próbált védekezni. Ezek a holtágak azonban a nyári szárazságban kiszáradtak, így nem jelenthettek komolyabb akadályt Gorcsakov csapatainak és főleg tüzérségének. A délután 5 órakor kezdődött harcban a gyenge magyar osztag fokozatosan visszavonult a folyóhoz, majd átvonulva a nagy hídon, felgyújtotta azt. A bal parti erdőből tüz alá vették az orosz katonákat, akik tüzérségük védelme alatt az éjszaka folyamán, az égő hídtól délre ladikokon átkelést kezdtek a keleti partra. Az ellenséges ágyútüzet a néhány magyar löveg csak gyengén viszonozhatta. Másnap, július 26-án, csütörtökön reggel a honvédekre és ágyúikra két orosz üteg nyitott tüzet, mire Koiponay elrendelte a visszavonulást Debrecen irányába.

54 51 Kiszling i.m. II. 196 ós Szűcs I. im. 1008. o. 52 Szűcs I. i.m. 1008—1009. o. 53 A cári intervencióra, ennek részleteire I. A magyarországi hadjárat 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Bp. 1988. A tiszafüredi vonatkozásokat ebben a helynévmutató alapján könnyű megtalálni. 54 Az előző jegyzetben id. munkán kívül 1. még Kiszling i. m. II. 235. o. és Tariczky E. i. m. 13-14. o.