Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Borus József: Tiszafüred a szabadságharcban

Néhány orosz század nyomban átkelt a Tiszán, az orosz és az osztrák utászok pedig nyomban egy-egy pontonhíd építésébe fogtak. Ezek elkészülte után egy orosz különítmény néhány löveggel átkelt a bal partra, és néhány lövés után elfoglalta Tiszafüredet. Július 27-én az orosz II. és III. hadtest már a helységben és környékén volt, Paszkjevics főhadiszállásával együtt. A cári hadsereg fegyelmezési módszereit jól bizonyítja az a tény, hogy a német származású Eduard Gerstfeld hadmérnök vezérőrnagy, az orosz hadsereg utászfőnöke kancsukával kényszerítette az osztrák utászokat, „átkozott németeknek'

1 titulálva őket, hogy a pontonhíd összeállításakor bemenjenek a vízbe. így ért véget Tiszafüred számára a szabadságharc; és néhány további hét elteltével a nagy küzdelemnek mindenütt végeszakadt: következett a megtorlás, az önkényuralom. A szenvedések elviseléséhez a kilátástalannak tünő éjszakában a forradalom és szabadságharc emléke nyújtott erőt, — ez táplálta a reményt a résztvevőkben, majd utódaikban, hogy elkövetkezik a történelmi virradat.