Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok

A történeti hagyományok a helyi események felidézésekor a legpontosabbak. Mivel erősen szubjektív jellegűek, gyakran nélkülözik a történeti tények iránti kritikai értékelést. Egy meghatározott kor, egy bizonyos táj paraszti lakosságának történeti tudását összegzik. Ez a tudás a közösséget ért történelmi-, társadalmi- és műveltségi hatások következtében állandóan alakul, változik, s így ölt testet a szájhagyományban.

5 Vizsgálatainkban Tiszafüred helytörténeti hagyományainak szóbeli, illetve paraszti lejegyzésű, írásos formáit vettük számba. Az írásos forrás esetében nem az általánost, hanem az esetlegest emeltük ki, amikor a helyi, történeti hagyományok nagy ismerőjének, Hajnal Istvánnak anyagát is számba vettük. Tettük ezt azért, mert az általa négy évtizede írásba rögzített ismeretek nagy részé — ha nem is ilyen kerek, teljes változatban, hanem töredékesen — adatközlőinknél részben napjainkban is ismert volt. A magnetofonon és az írásban rögzített anyagból a tanulmánykötet Tiszafüred elnevezéséről, megtelepüléséről, a város történelméről, az itt élt vagy megfordult ismert személyiségek életéről, cselekedeteiről nyújt válogatást. A helytörténeti hagyományok vizsgálatunkba vont részei természetesen nem arányosak, s igazolják Luby Margitnak azt a szép megfogalmazását, mely szerint „vannak korok, melyek mélyebben szántanak a lélek humuszában, vannak időszakok, mikor a néplélek szinte elutasító a korral szemben". * Az emlékamyag bemutatása előtt, csak a legszükségesebbekre szorítkozva, röviden ismertetjük Tiszafüred korai történelmét. Első írásos említése 1290-ből maradt fenn Fyred alakban.

7 Még szent László adományaként a váradi püspökség birtoka volt. Református templomának 1985-ben előkerült román stílusú ablakai a templom elődjének 1260 körüli építésére utalnak. A település a váradi püspök halászfalva volt, halból származó jövedelmének harmada a püspököt illette, míg a tizedet egyházi megállapodás értelmében az egri püspöknek fizették.

9 A XV. század végéről fennmaradt adója - 8 tulok, 8 meddő tehén, 1 csődör - már nagyobb jelentőségű állattartásra utal.

10 A falu a XVI. században világi birtok lett. Előbb (1548) Dobó István számadáskönyvében szerepelt, majd királyi birtokként Zápolya János párthívének, Szemere Sebestyén, váradi kapitánynak adományozta. 1618-ban a Szemere-család révén került a Pankotayak birtokába,