Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Józsa Gyuri a néphagyományokban

Az előbbi konkrét, történelmileg igazolható adatok után — áttérve a folklór területére — vizsgáljuk meg, milyen jellegzetes életmozzanataira és hogyan emlékeznek vissza a ma, illetve a közelmúltban élt emberek. Az anyag összeállításakor főleg az adatközlők emlékezetére hagyatkoztunk; tanulmányozási lehetőséget nyújtva ezzel arra, hogyan módosul egy történelmi személyiség alakja százhúsz-száznegyven év folyamán, tetteiből, cselekedeteiből mit őriz meg a kollektív emlékezet. Józsa Gyuri alakja évtizedek és generációk absztrahálása révén alakult olyanná, ahogy a mai hagyományokban róla fGlklór anyag gyűjthető. Alakja az idők folyamán elvesztette felszínes, esetleges vonásait, csak a legjellemzőbbeket őrizte meg, alakította és variálta. A feldolgozás során az átlagosnál több teret biztosítottunk az adatok szószerinti közlésére, melyet magnetofon-felvételen rögzítettünk, archaikus nyelvi fordulatokban gazdag, élvezetes népi előadásban.

15 „Józsa Gyuri nagy úr volt, méghozzá vitéz Józsa Gyuri! Az azt csinált, amit ő akart. Királyi tanácsos vót. Hát én nem ismertem, csak hírit hallottam. A Kócson a legtöbb főd mind az övé vót. Mikor megindult, a Gyalogpáskomok ahogy vannak, azon túl már az övé kezdődött. Ki egészen Debrecenig. Hát közbe imitt-amott másoknak is vót, de a legtöbb mondom, az övé vót... Vót Józsa Gyurinak fene tuggya, hány mínese. Katonát kellett neki tartani... Gazdag ember vót, a füredi határ nagy rísze az övé vót."

16 „Tiszafüreden lakott Józsa Gyuri. Nem ismertem, csak hallottam róla. Nem lehetett paraszt, mert birtoka vót néki, egész füredi Kócs az övé vót."

17 „Középtermetű, vállas, izmos ember vót. Nemzetes uramnak kellett szólítani, meg nemzetes kapitány úrnak.' Hajnal István, az íráskedvelő tiszafüredi kőművesmester — akitől korábban már Szilágyi Miklós is idézett —

19 1947-ben foglalta írásba, amit Józsa Gyuriról tudott. ,Józsa Gyuri vitéz kapitány úr hatalmas kényúr, különc életet élt, mint nőtlen ember az ő 56 évit csak a kényelemnek és a pazarlásnak használta fel, többre nézte az agarait, mint a dolgozó embert, szoba inasokat, szoba lányokat és hajdúkat tartott, örökké dáridóztak, mulatoztak, egyik vendég ment, a másik jött, kifogyhatatlan kinccsel rendelkezett, a monda szerint minden holnapra egy véka rézpénz nyugdíjat kapott. Hát még a sok tanya a birtok guja, ménes, konda és juhnyáj is hozott valamit. Birtoka annyi volt hogy sem szélit sem hosszát nem tudta. A füredi határtól Szolnokig a maga birtokán