Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Józsa Gyuri a néphagyományokban

Pankotay Józsa György — vagy ahogy másként nevezték és váltóin is néha így írta alá nevét, Füredi Pankotay György - 1789-ben született, s utolsó sarja volt a Tiszafüred egy részét a XVII. század elejétől kisebbnagyobb megszakításokkal birtokló Váradi Pankotay családnak.

6 Fiatal koráról, neveltetéséről alig tudunk valamit. Apja, Pankotay Józsa Gábor — aki szintén tréfás ember hírében állott - négy gyermeke közül csak a fiút, Györgyöt iskoláztatta; a kor szokásainak megfelelően latinos műveltséggel látta el, jogot is taníttatott vele, melyet Sárospatakon végzett el.

7 Egyetlen hiteles arcképe (1. kép), melyet sokáig a tiszafüredi múzeumban őriztek, 1809-ben, Bécsben készült, a napóleoni nemesi felkelés o idején, melynek egyik alkapitánya volt. Szűcs Sándor „Gyuri Nemzetes úr" feliratú, a múlt század végére datált, népi eredetű rajzot tett közzé a „Ludas Matyi cimborái" című könyvében Józsa Gyuriról (2. kép).

9 Klasszicista jellegű, eredetileg tíz szobás kúriája Tiszafüred nyugati, Poroszló felé eső szélén még ma is áll. Mellette építette fel a Vöröskastély néven emlegetett, a múlt század végén lebontott, befejezetlen kastélyát (3—4. kép). íróink regényeiben negatív hősként szerepel, akit nem hatott át a reformkor érzülete, tehetségét, anyagi és szellemi javait méltatlan dolgokra pazarolta. Tréfás, szokatlan cselekedetein generációk szórakoztak, míg a haladást szolgáló tettei igen hamar kihulltak az emlékezetből. 1833— 34-ben ő építtette Tiszafürednél az első állandó Tisza-hidat, s vele egyszerre feltöltött országutat Poroszló és Füred közé.

10 Az 1831-es kolerajárványkor 800 forintnyi gyógyszert fizetett ki a szegényeknek, egyéb években pedig 200 forintig fizette a helyi Hoffmann gyógyszerész patikájában cselédeinek számláját. Épülőben lévő kastélyában kenyérsütőműhelyt rendezett be, ahol az ínségesek számára kenyeret süttetett, tűzesetkor fát és nádat adott a megkárosultaknak. A szegény gyerekek közül évente 12—24-et ruházott, „igaz, lóbőr csizmába, bokáig érő szegetlen birkaködmönbe s báránybőr sipkába". Az iskolák fűtésére nádat, gallyat és gyékényt, a tanítóknak celláik fűtésére fát adott.

11 Jelentős összeggel támogatta nemcsak saját felekezetét, hanem a katolikus egyházat is.

12 Fennmaradt váltóit a tiszafüredi múzeumban őrzik, melyek alkalmi pénzzavaraira utalnak. Váratlan halálakor viszont 4250 pengőforintot találtak nála. 1846. szeptember 7-én halt meg Jászapátiban. A halál okaként a tiszafüredi református halotti anyakönyvben torokgyíkot jegyeztek be.

14 Nem nősült meg, törvényes leszármazottja nem maradt, hagyatékán rokonsága osztozkodott. 28