Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok

ahol az egyik csendőr is meghalt, agyonlőtték. Az urak már korábban sejtették, hogy Lovassyval valami kapcsolata lehet a két betyárnak. Ekkor tűnt el Lovassy, többet nem is látták. Tanyáját Szekeres vette meg. Sárközy Mihály Tiszafüredi földfoglalását és megtelepülését már korábban bemutattuk. Ő volt az, aki a monda szerint a füredi nemeseket megtanította szántani és vetni. A sírkövén lévő felirat szerint 1744-ben született Kecskeméten, és 1824-ben halt meg Tiszafüreden. Az emlékezet szerint jobbágyaival igen kegyetlen volt. „Utálta a népet, de a nép is űtet. Ott vót a tanyája, ahol én lakok. Egy pár cselédje vót ottan neki, jobbágya... Abba az időszakba csak jajmalom vót, meg szárazmalom. A jaj malom, áztat kézzel hajtották, fábúl vót fogaskereke, oszt rendes, nagy kű vót benne. Három-négy ember összefogott, osztán kézzel hajtották. Hát bizony, mikor egy zsák búzát lehajtottak, nagyon sokat elmondták, hogy jaj,... Akkor szélmalom nem vót, csak egy Füreden, a Sárközyé. Hát osztán ott állt a szélmalom. Mikor észrevették, hogy itthon van Sárközy, a szél fúj, bementek hozzá, aztán mondták neki, csak úgy, hogy nemzetes uram, tessék megengedni, hogy megőrölnénk a malomban. Pusztuljatok a főd alá, rohadt parasztok! Úgy mondta,"

109 elkergette a parasztokat, nem engedte őrölni a szélmalomban a jobbágyokat. Erről a malomról kapta elnevezését a kertje is, melyet Morgókertnek, majd az ott kialakított utcát Morgó utcának neveztek el. „Volt neki egy malma, és nem engedte, hogy a parasztok őröljenek rajta. Nem kenegették a kerekeket és nyikorgott. Dyenkor a parasztok mindig azt mondták, hogy „morog mán Sárközy"] Mikor meghalt, elnevezték Morgókertnek."

110 Sárközy Mihály kegyetlen földesúr volt, a szegény népet ostorozta, hóhérolta, ezért megátkozták, hogy vesse ki a föld, ne fogadja be holttestét. „A temetőben van egy magos sír. Az egy vármegye bírája vót, aki ott van eltemetve. Rettenetes kegyetlen volt a szegény néphez, nagyon sáncolta őket. És mikor meghalt, hétszer vetette ki a főd a gyomrából. Hétszer találták reggel a koporsót a főd tetejin. És, hogy többet ne vesse ki, telehányták termeskővel, hogy többször ne kelljen eltemetni."

111 Pásztor Lajos nagyapjától még a század elején hallotta Sárközy tör-