Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok

tartották becsületesnek ezt a földszerzési módot. A földfoglaló nemeseket néha megtámadták. „Ezek kimentek, mert gazdátlanul vót a főd, hogy felfogják... Úgy is tettek... És kérem szépen, ott, a Patkósnál osztán kihúzgálták üket a kocsibúi a szőrösök, oszt jól elpáholták. Még akkor nem vótak csendőrök, hanem pandúrok vótak. Majd az összes pandúrt összefogták, osztán azokkal mentek ki. Addig jó lesz a tied? Nem is mértek mérnökkel... Ezek az urak felfogdostak a gazdátlan fődeket."

73 „Mert ezek az urak annyit foglalhattak maguknak, amennyit akartak. Aztán úgy vásárolták meg a parasztok őtüllük ezeket a birtokokat. Még így is vót úgy, hogy visszavették tüllük a földesurak."

74 „Amikor lipcsey elfoglalta ezt a kertet,... betelepítette mindenféle nemes fákkal... Leütötte a karót. Ettől-eddig az enyém. Nem is fizetett érte. Nem volt érték a föld. Aki fölfogta és megmunkálta, azé lett. Ott hevert parlagon, minden úr így foglalta."

75 „Nagyapámnak a Lipcsey dédapja mindig mondta, hogy mester, kell-e magának föld, annyit foglaljon, amennyit akar! Ott, ahol akarja, üsse le a karót, oszt foglalja el! Aszonta a nagyapám, ide hallgasson nemzetes úr, vagy hogy szólították, én iparosember vagyok, mert a nagyapám kötélgyártó és szatler volt, én nem értek a földhöz, nekem nem kell a föld. Én megélek a mesterségemből. És nem kellett a föld. Azt mondta, nem értek hozzá, hát akkor minek?"

76 Hajnal István nagyapja ekkor „Debreceznben lakott Sárközy Mihálynénál mint prádéskocsi..., Sárközy Mihályné Kolozsvári Anna nagyapámnak unokatestvére volt... Mikor az urak már tudták, hogy a nemességnek befellegzett, mondta nagyapámnak, hallod-i sógor, fődet fogjál, mer' az lesz az úr, akinek földje lesz, fogd fel az ősi birtokodat a Kadarcsnál, azt a szép ezer holdadat, mert majd más teszi rá a lábát. Azt mondja a nagyapám, nem kell. Vagy pedig fogjál fel vagy két hely földet, az sem kellett. Nem törődött az utódjaival. Csak aztán később jutott eszébe, mikor az urak az egész határt felmérték magoknak, sem legelő, sem szántóföld nem volt, hogy mit tettem,... addig mindenki ott szántott, vetett, kaszált, ahol akart, most pedig sehol semmi, ...csak a sóhajtás."

77