Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok

1848-1849-es ismeretek Ebben a részben is csak a községre vonatkozó, a szabadságharccal kapcsolatos emlékeket összegeztük. Tiszafüred jelentős események színhelye volt 1849 február—márciusában, az itteni paraszti emlékezet azonban alig őrzött meg valamit ezekről az időkről. „Kossuth volt Tiszafüreden, ahol a múzeum van, ott töltött egy éjszakát, itt éjszakáztak, a hadserege is. Ott látták vendégül a Lipcseyek elődei... Kossuth nagy titokban jött, nem nagyon tudta senki, hogy itt van. Ez akkor volt, mielőtt az oroszok bejöttek."

62 „Kossuth itt ebédelt, az én elődeimnél. Annak a háznak az udvarán állt egy öreg eperfa, azon volt egy tábla, ráírva, hogy ennek a fának a tövében ebédelt Kossuth 1849-ben... Ruttkai Dániel volt édesanyám öregapja, ő is harcolt Kossuth mellett. Aradon halt meg. Volt is erről papír, azért nem vették el a házat 45 után, mert Ő Kossuth mellett állt."

63 Kossuth Lajost általában pozitív hősnek tartják, aki a nép mellé állt, Füredre is azért jött, hogy beszéljen a néppel.

64 Akadt azonban olyan visszaemlékezés is, amely szerepét negatívan ítélte meg: „Kossuth Lajos besorozta a fiatalokat, és sáncárkot ásatott velük. Úgy szenvedtette a népet, nem vót akkor semmi, kiélte az országot, mert nagy háborúkat csinált."

65 Az emlékezetben leginkább az egyes családokat ért kisebb-nagyobb események, illetve a cári seregek itt tartózkodása maradt meg. „Mikor jöttek be az oroszok 48-ba, akkor előlük menekültek a magyar katonák. Mert Görgey itt árulta el Kossuthékat. Amikor visszavonultak, akkor elvitte az egyik huszár az öregapám húgát. 15 éves volt, Salgótarjánba vitte, egy várba... Az öregapám ezt a testvérét mindég letagadta."

66 „Nagyapámtól sokat hallottam arról, hogy jöttek be 48-ba ide az oroszok. Jöttek végig a Főutcán. Ahol a háztartási bolt van, ott volt a nagyapámék háza régen. Nagy, bufartos kapujuk volt, a tetején dúc a galamboknak. Vagy tíz gyerek felmászott a kapu tetejére, hogy jobban lássák a sereget. Köztük a nagyapám is. Nézték, hogy vonultak az orosz katonák Tiszafüreden keresztül. A kapu meg kidőlt a sok kölyöktől, a nagyapám meg alatta maradt a kapunak, és eltört a térde. 12 éves volt. Sánta is maradt egész életére... Az orosz katonák végigmasíroztak a falun, ellenállás nélkül. Meg is pihentek itt, de biztosan nem elszállásolva, hanem valahol a szabadban, olyan nagy volt a sereg."

67