Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok

apám háza akkor ott volt. Sokat hallotta, mint gyerek, hogy üvöltöttek. Ha valami nem tetszett az uraknak, deresre húzták az embert. Ott üvöltöttek a szerencsétlenek, mikor verték őket."

57 A nemesi előjogok az elszegényedett nemeseket is megillették. „Ennek a nagyapám apjának az elődje, az Németországból, Bécsből származott...és - ezt mindég emlegette szegény nagyanyám is, ... nemes volt ez az előd, kutyabőrös nemes. És akkor innét, Tiszafüred községibűi hordta gyalog az iratokat, amit bevarrtak az ujjába. Es szidták mindég a hidakon, ahol átment, mert a kutyabőrös nemeseknek nem kellett fizetni hídvámot, de azelőtt más embereknek, nem nemeseknek mindenütt a hidakon fizetni kellett."

58 Az urak azonban hamis jusson birtokolták a füredi határt, mert a „700-as évekbe nagyobb urak nem voltak, mind kihaltak. Kisnemesek és régi úrbériek művelték az összes határt... jószágtenyésztésben az első helyen állottak a megyébe, 60—70 darab szarvasmarha, 6-700 darab juh, 10—16 első osztályú ló, sokat hallottam apámtól... Kérdem apámtól, mért nincs nekünk, hej, fiam, nekünk hogy lehessen, ma hova hajtanánk őket legelőre, hol kaszáljunk nekik szénát, elfoglalták tőlünk a jövevények."

59 Az urak, a jövevények, szegények kerültek Füredre, itt aztán meggazdagodtak - mert jó népek laktak itt. Sárközy Mihály pl. így került Tiszafüredre Hajnal István szerint: „Ide jött pokolból egy úr és összehívta az összes nemeseket és mondja nekik: Hallják-i kentek! Itt hever ez a sok jó föld parlagon, eljövök és megtanítom kenteket gazdálkodni. A nemesek ellene voltak, de volt köztük, ki részrehajló volt. Mondják, mit ér a bot bünkő nélkül, mégis csak jó lesz, ha megtanít bennünket gazdálkodni... Meg is tanította őket, de ő nem dolgozott, csak parancsolt. Annyi földet kért csak, amennyit két ökörrel egy nap alatt körülbarázdol. Lett is földje elég, a Jánosállásnál, az Igari út szélén belevetette a földbe az ekét, és egy nap alatt háromezer holdat körülkarczolt magának... Ez volt az 1790-es években... Sárközi után jöttek aztán a rokonok, én is jussos vagyok a füredi Kócsból, meg én is,... odahaza, ahova valók voltak, nem tudtak ezer holdas földesúrrá lenni, elindultak a nagy világba szerencsét próbálni, mint a mesebeli pásztorfiú."

60 Az emlékezet a jobbágyság megszűntét Ferdinánd 1836-os, a jobbágyok megváltását lehetővé tevő rendeletéhez is kapcsolja. „... A nemesség megszűnt, nincs tovább sem nemes, sem jobbágy. De biz a mi uraink nem tartották be, még 12 évig fenntartották az ő megszokott hatalmokat."

61