Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred XX. századi történelméből (Tiszafüredi Tanulmányok 2. Szolnok, 1986)
Dr. Borus József: Tiszafüred felszabadítása
A Feldhennhalle" páncélgránátos-hadosztályt nem kellett tovább Tiszafürednél tartani, mert ezt a térséget ezekben a napokban még nem fenyegette közeli szovjet támadás veszélye. Éppen 10-én hajnalban sikerült a németeknek Püspökladánynál két irányból indított páncélos támadással elvágni a Plijev lovas-gépesített csoport északabbra tört részeit a 2. Ukrán Front főerőitől, jóllehet - mint azt a harcok menetének további alakulása mutatta - csak átmenetileg. A ,, Feldherrnhalle" a Tisza keleti partján szükségessé vált bevetése folytán október 11-ével az e térségben harcoló német III. páncéloshadtest alárendeltségébe került. A Hermann Breith, a páncéloscsapatok tábornoka vezette hadtest harcálláspontja október 10-én Álmosdon volt, ahová a ,, Feldherrnhalle" parancsnoksága nem tudott összeköttetést létrehozni. Felsőbb irányítás hiányában így a hadosztály október 1 I-én éjfélkor közvetlenül a Dél Hadseregcsoport mátraházai főparancsnokságánál érdeklődött: hova menjen? A hadseregcsoport 1. vezérkari tisztje, v. Trotha vezérkari ezredes erre telefonon megkérdezte a 6. hadsereg 1. vezérkari tisztjét, majd a kapott felvilágosítás alapján azt a feladatot adta a ,, Feldherrnhalle"-nak, hogy Hajdúszoboszlón át törjön előre Földesre 23 . Október 11-ének legfontosabb eseménye a Tiszántúlon: a Plijev lovas-gépesített csoportnak Karcagnál sikerült felszakítani az előző napon létrehozott német bekerítő gyűrűt. Evvei — egy volt hitlerista tábornok értékelése szerint - eldőlt a Tiszántúl birtokáért vívott harc kimenetele, a 2. Ukrán Front javára. Malinovszkij marsall csapatai egyidejűleg másutt is szorongatták ellenfelüket; október 11-én a Kisköre előtti, a Tisza keleti partján létesített német hídfőt már szovjet támadás érte. Ebben a térségben, Szolnoktól északra az Ivan Mefogyevics Managarov altábornagy parancsnoksága alatt álló 53. hadsereg támadott a Tisza keleti partján, elől a G. Sz. Zdanovics vezérőrnagy vezette 203. lövészhadosztállyal 24 . Ilyen helyzetben, a kezdeményezésnek a szovjet fél részéről történt visszaszerzése után teljesen lehetetlenné vált az a remény, amelyet október 1 1-én délben a Dél Hadseregcsoport 1. vezérkari tisztje telefonon közölt az OKH hadműveleti osztályának vezetőjével. Eszerint másnap, tehát 12-én délben a 13. páncélos-, a ..Feldherrnhalle" páncélgránátos- és a 4. SSPolizei páncélgránátos-hadosztálynak déli irányba kellett volna támadást indítaniuk. 12-én a szovjet támadás folytatódott északnyugat felé. A 2. Ukrán Front csapatai felszabadították Kunmadarast, megközelítették Tiszaderzset és Tiszaszentimrét. A tiszai arcvonalon olvassuk a Dél Hadseregcsoport hadinaplójában - ,,helyi harcokra" került sor. A már cm-
