Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)
Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága
(Melanotus brunnipes), az egérszínű pattanóbogár (Lacon murinus), a réti és mezei pattanóbogár (Agriotes sputator, A. ustulatus). Napraforgón a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) és a hegyesfarkú barkó (Tanymecus palliatus) gyakori. A lucerna kártevői közül a csipkézőbarkók (Sitonia humeralis, S. lineata), magtermesztésnél pedig az ormányosok (Phytonomus variabilis, Tychius flavico Iiis) jelentősek. 32 Az agrárterület különleges színfoltjai a szél felszínformáló hatására kialakult, méreteikben különböző, de akár néhány km hosszúságot is elérő mélyedések, a deflációs laposok. A közöttük húzódó homokos hátakon mezőgazdasági művelés folyik, de a laposok mélyén hónapokon át megmaradnak a tavaszi vizek, s így bennük szép mocsári vegetáció alakulhat ki. Említésre méltó a Bodzás-lapos szép sásrétje (Caricetum elateae) vagy a kissé távolabbi Töviskes-lapos nádasa (Scirpo-Phragmitetum), de a kisebb laposok mozaikos növényzete is érdekes. A nád, sás, gyékény és tavikáka mellett jellemző a vízi harmatkása, a virágkáka (Butomus umbellatus) és a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis). A víz szélétől a magasabb térszín felé haladva a réti ecsetpázsit és fehér tippan magasfüves vegetációját vagy a termesztett kultúrnövény, vagy pedig a sziki csenkesz (Festuca pseudovina) különböző társulásai váltják fel. A laposok egyikmásikán hal-, illetve kacsatenyésztés folyik, nagyobbrészt mégis kevéssé háborgatottak. Ennek köszönhetően olyan madárfajok is megtelepednek itt, amelyek egyébként hiányoznának az agrárkörnyezetből. így pl. a tőkés-, a böjti- és a cigányréce mellett költ a laposokban a bölömbika (Botaurus stellaris), a sárszalonka (Gallinago gallinago), a guvat (Rallus aquaticus), a pettyes vízicsibe (Porzana porzana). Gyakori a foltos sitke (Acrocephalus schoenobaenus) és a sárga billegető (Motacilla flava), s találkozhatunk a nádi tücsökmadárral (Locustella luscinioides) és nádi sármánnyal is (Emberiza schoeniclus). A laposok jellegzetes ragadozó madara a barna rétihéja (Circus aeruginosus), de a nyugodt környezetben még az óvatos hamvas rétihéja (Circus pygargus) is hajlandó lefészkelni, amint azt 1978-ban egy távolabbi laposon ENDES M. megfigyelte. Az agrárterület időszakos vizeinek halállománya természetszerűleg szegényes. A belvízcsatornákból főleg vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) és bodorka került elő. A nagyobb öntözőcsatornákból a fenékjáró küllő (Gobio gobio) mellett említést érdemel a halványfoltú küllő (G. albipinnatus) előfordulása. A kétéltűeket a pettyes gőte mellett főként a vöröshasú unka és a mocsári béka képviseli. Utóbbinak a csíkos és foltos hátú változata egyaránt gyakori, míg az unka zöld színű
