Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága

és a mezei szilnek (Ulmus campestris). Az egykori magasártéri tölgy kőris — szil-ligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) helyét ugyan ültetett erdők foglalták el, de hírmondóként még ma is találunk néhány 200 év körüli szép öreg tölgyet. A víztározó előkészítő munkálatai során az erdőket gyakorlatilag teljesen kiirtották, s ha a jövőben állandósul a magas vízállás, kipusztul az a néhány kisebb folt is, amely egyelőre megmaradt. A jelenlegi, átmeneti időszakban sajnos szomorú látványt nyújt az egykor oly szép vidék. A hullámtér gerinctelen állatai közül az egyenesszárnyú rovarokat, a bögölyöket, a csípőszúnyogokat (TÓTH S.), a lepkéket (UHERKOVICH Á.), a hangyákat (GALLÉ L.) és a csigákat (HORVÁTH A., BÁBA K.) tanulmányozták.

23 Részletezésüktől azonban hely hiányában el kell tekintenünk. A kisebb-nagyobb tócsák és kubikgödrök a halak és kétéltűek számos fajának szolgálnak részben élő-, részben szaporodóhelyéül. Főleg a sekélyebb vizekben találjuk meg a szivárványos öklét (Rhodeus sericeus amarus) és a kurta baimgot (Leucaspius delineatus). A sok bomló növényi anyagot tartalmazó gördrökben a réticsík (Misgurnus fossilis) nagyobb, a vágó csík (Cobitis taenia) kisebb számban él. A kétéltűek egy része élete során távolabb kerül ugyan a könnyen felmelegedő sekély vizektől, de fejlődésük korai szakaszát itt töltik el. Lárvaállapotban tehát valamennyi előforduló fajuk megtalálható az ártéri vizekben. A tavi béka és a kecskebéka mellett nagyon gyakori a vöröshasú unka (Bombina bombina). Ritkább a hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi) és a barna varangy (Bufo bufo). Az erdei békának (Rana dalmatina) csupán néhány példánya került kézre. A pettyes gőte (Triturus vulgaris) az ártéren és a környező területeken egyaránt elterjedt, a tarajos gőte (Triturus eristatus) ritkább. A hüllők közül a mocsári teknőssel, a vízisiklóval és a fürge gyíkkal (Lacerta agilis) találkozhatunk. Az ártér különböző élőhelyeinek madárvilágát LEGÁNY A. vizsgálta.

24 A kubikerdők és öreg füzesek uralkodó faja a gerle (Streptopelia turtur) és az erdei pinty (Fringilla coelebs). Gyakori a sárgarigó (Oriolus oriolus), a széncinege (Parus major), a szürke légykapó (Muscicapa striata) és a mezei veréb (Passer montanus). A ragadozókat a vörös vércse (Falco tinnunculus) és a gyorsröptű kabasólyom (F. subbuteo) képviseli. Az ártér igazi madártanyái a gémtelepek. Az egyik ilyen telep, amelyről már LIPCSEY I.

25 és LEGÁNY A. is beszámolt

26

, a községtől