Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága

mintegy 4 km-re található, egy ültetett fűzerdőben. Az erdő egy mélyedésben van, így a tavaszi áradás után visszamaradó víz csak nyár végére tűnik el a járulékos gyökerektől szakállas törzsűvé vált fűzfák alól. A költés és fiókanevelés idején még 40—60 cm magas víz áll alattuk, távol tartva a hívatlan látogatókat. Csodálatos látvány tárul az elé, akinek módja van betekinteni ide, a Hortobágyi Nemzeti Park védett területére. Fészek fészket ér a fákon. Százával a bakcsófiókák (Nycticorax nycticorax) és az épphogy tollas fiatal kis kócsagok (Egretta garzetta). A selyemgémeket (Ardeola ralhides) sárgásfehér, a kárókatonákat (Phalacro

corax carbo) szénfekete ruhájuk árulja el. A szürke gémek (Ardea cinerea) fészkei között a kanalasgémé (Platalea leucorodia) is megtalálható. Ritka érdekesség a nagy kócsag (Egretta alba) fészkelése. Ez a nemes vonalú, szép madár a nádasok legeldugottabb zugaiban szokott fészkelni, de itt — szinte páratlan ritkaságként - fán költ. E különleges gémtelep érdekességét még fokozta, hogy 1979-ben a nálunk ritkán fészkelő batla (Plegadis falcinellus) is költött itt. 1978-tól a kiskörei duzzasztómű a korábbinál magasabb vízszintet tart, így a hullámteret nagyobbrészt elöntötte a víz. Nagy vonzerőt jelent ez a madarak számára. 1978 őszén a nagy kócsagok pl. többszázas, a récék és a ludak, — főleg nagylilikek (Amer albifrons) —, többezres csapatokba gyűltek a területen. 1979-ben a nyári lúdnak (Amer anser) nyáron is százas csapataival lehetett találkozni. A „terített asztalra" télidőben egy-egy réti sas (Haliaetus albicilla) vagy szirti sas (Aquila chrysaetos) is megjelenik. A duzzasztás előtt az emlősöket is zámos faj képviselte. A cickányok közül az erdei és a törpecickány (Sorex aranem, S. minutus) kedveli az ártéri környezetet. A törpeegér (Micromys minutus) nádszálakra erősített fészkével is találkozhatunk itt. Gyakori az erdei egér (Apodemus sylvaticus) és szigetszerű foltokban a sárganyakú erdei egér (A. flavicollis).

21 Az általában ritka pirókegér (A. agrárius) tapasztalataink szerint ugyancsak nagy számban él a területen. A ragadozók fő képviselője a róka (Vulpes vulpes), emellett a görény (Mustela putorius) és a menyét fTH nivalis). A hermelinek (M. erminea) száma viszonylag kevés. Elfordul a vadmacska (Felis silvestris), a mezei görény (Mustela eversmanni) és 1971-ben még lőttek borzot (Mêles mêles). Őzből (Capreolus capreolus) jelentős, mezei nyúlból (Lepus europaeus) és vaddisznóból (Sus scrofa) kisebb állomány élt az ártéren. A denevérek közül a korai denevér (Nyctalus noctula) és a törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) él a területen.

28