Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai

1. c) A réti csernozjomok zöme a régebbi réti talajok csernozjomosodása révén keletkezett. Ezek a talajok tekintélyes kiterjedésű felszíneket borítanak a település határának D-i részén a tiszaörsi és a hortobágyi út között, de a Tiszafüredi-főcsatornától É-ra is előfordulnak. Általában olyan középmagas felszíneken jellemzők, ahol a vízszabályozások előtt még a túl bő nedvességi viszonyok szerepe volt a talajképződésben a meghatározó. A vízhatásra kialakult talajbélyegek egy része ma is fellelhető bennük, s elsősorban ezek révén különíthetők el a többi csernozjom típustól. Jellemzők pl. szelvényeikben a korábbi vasmozgásra utaló rozsdás foltok és erek. Felső szintjük elég magas humusztartalma miatt a színük sötétbarnás, feketés. Tápanyagszolgáltató képességük és vízgazdálkodásuk jó, ezek a vidék legtermékenyebb talajai. 2. A réti talajokat a felszínhez közeli talajvíz, vagy az időszakos vízborítás hatására a levegőtlen (anaerob) viszonyok és a sók lefelé mozgása, kimosódása (kilúgzása) jellemzi. Magas humusztartalmú felső szintjük fekete színe; valamint a növényzet számára mérgező hatású kékes-zöldes glejrétegeik a levegőtlenség következményei. Mélyebb szintjeikben olykor előfordulhat sófelhalmozódás, illetve a kicserélhető nátriumtartalom megnövekedése is, ami már szikesedésre utal. A réti talajok számos helyen hajdani láptalajokból jöttek létre a vízrendezések után. A típusos réti talaj leggyakrabban agyagon vagy agyagos-vályogokon alakult ki. Jelentős humusztartalma és általában megfelelő tápanyagkészlete miatt termékenysége a túlságosan nedves esztendőktől eltekintve jó. A község határában nagyobb foltokban főként a pleisztocén hordalékkúp középső sávjában és a hortobágyi úttól É-ra fordul elő, rendszerint a mélyebb térszíneken. 3. A szikesek általában ott alakulnak ki, ahol a magasan álló talajvíz sótartalma nagy (főleg ha a nátriumsók részaránya magas), és ha a sók talajból való kimosódásának valamilyen akadálya van. A vízszabályozások előtti időkben a félszáraz éghajlat és az időszakos vízborítás a Hortobágy jelentős területein vezetett szikes talajszelvények létrejöttéhez. A vízrendezéseket követően az általános talajvízszint mélyebbre szállt ugyan, de a nagy területeken jelenlévő agyagos (vizet át nem eresztő) talajképző kőzetek sokfelé továbbra is akadályozták a sóknak a mélyebb szintekbe kerülését, s így e talajok szikes jellege megmaradt. Mivel a só és nátrium felhalmozódás maximuma általában nem a legfelső, hanem rendszerint az