Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai

oszlopos szerkezetű B szintben tapasztalható, ezek a talajok a szolonyecek, többnyire a réti szolonyecek típusába sorolhatók. Ritkábban azonban olyan szelvények is előfordulnak, ahol a vízben oldható sók (főleg szóda!) többsége a feltalajban van, s így azok inkább szoloncsákos jellegűek. Természetesen olyan vidékek is vannak, ahol a szabályozások utáni jelentékeny talajvízszint-süllyedés nyomán fennállt a lehetősége a sók kilúgzódásának, s ott a'talajok lényeges változáson mentek át. Ezt a folyamatot „sztyeppesedés"-nek nevezik. Az így keletkező talajok a sztyeppesedő réti szolonyecek, amelyeknek felső szintje fokozatosan a réti csernozjomokhoz válik hasonlóvá. Tiszafüred határának nagyobb K-i felén sajnos a gyenge termékenységű szikesek uralkodnak. A Patkós-csárdától DDK-re futó műút hortobágyi oldalán a nem szikes foltok szinte kivételnek számítanak. A szikesek zömmel réti szolonyecek, s ezek általában sekély termőrétegűek. Az „A" szintjük olykor 10 cm-nél is vékonyabb (kérges szolonyec), s így a — sokszor a növények számára már mérgező sómennyiséget tartalmazó — „B" szint a felszín közelébe kerül. Kedvezőtlen termékenységük másik fő oka, hogy a talajkolloidokhoz kötött nátrium vízgazdálkodásukat nagymértékben lerontja. A hortobágyi szolonyecek felszínén gyakran látható fehér amorf kovasav lepel a „szologyosodás" következménye. A szologyos talajok gyakorlatilag terméketlenek. Főként az apró mélyedésekben jellemzőek, ahol tavasszal hosszan megáll a víz. Kiszáradás után szinte teljesen növényzet nélküliek. Elsősorban a községhatár K-i szélén, a Nyugati-főcsatornához közeli részeken fordulnak elő. Tiszafüred talajföldrajzi viszonyait áttekintve megállapíthatjuk, hogy a különböző típusú réti, szikes és csernozjom talajok elhelyezkedése szorosan összefügg az egyes területrészek viszonylagos magasságával. Erről a Tiszántúlon sokfelé előforduló szabályszerűségről SZABOLCS I. az alábbiakat írja (1967): tr

A „sztyeppesedő" szolonyecek térszínileg a réti talajok fölött helyezkednek el, s felettük rendszerint réti csernozjomok, majd csernozjomok találhatók. A réti szolonyecek rendszerint a vidék térszínileg legmélyebb elemeit foglalják el." A település határának talajföldrajzi képe a tarkán megjelenő sok talajtípus ellenére alapvetően kétarcú. A jobb- vagy jó termékenységű talajok a nagykunsági részen koncentrálódtak, a gyenge szikesek pedig főleg a Hortobágyon fordulnak elő. A talaj adottságok ilyen megoszlása már hosszú ideje a gazdálkodás jellegét is meghatározza. A szántóföldi termelés és az intenzívebb mezőgazdasági kultúrák a nyugati határrészt