Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai

rajzi kép megrajzolására itt nincs módunk, ezért az egyes talajtípusokról és területi előfordulásaikról csupán egy vázlatos áttekintést adunk. Nagy általánosságban elmondható, hogy Tiszafüred határában nyugatról K-felé haladva a talajok minősége romlik. K-en mind nagyobb területet foglalnak el a mélyfekvésű laposok, amelyekben a felszínhez közeli talajvíz és az időszakos vízborítás hatására különböző réti talajtípusok és szikesek előfordulása a jellemző. Nyugaton csak elvétve vannak szikes foltok, és a réti talajok is inkább csak színező elemként jelennek meg. Itt a csernozjom jellegű talajok vannak többségben. 1. A zonálisnak tekinthető csernozjom jellegű talajok kialakulására elsősorban a községhatár Ny-i, DNy-i részén voltak meg a feltételek. Főként a jobbára löszös köpennyel fedett, viszonylag magas fekvésű, korábbi futóhomok felszíneken mehettek végbe ilyen talajképződési folyamatok. A talajvíz itt van a legmélyebben, s így az kevéssé befolyásolta a talajok fejlődését. Általában nem típusos (mészlepedékes) csernozjomok alakultak ki, hanem részben csernozjom barna erdőtalajok, részben pedig réti csernozjomok. 1. a) A holocénkori homokmozgás megszűntét követő nedvesebb időszakban a terület jórészt beerdősült, s az erdők alatt homokos-vályogos erdőtalajok jöttek létre. Ezek a kifejezetten homokos foltokon kovárványos barna erdőtalajok lehettek. Erre mutatnak a számos szelvényben ma is fellelhető kovárvány rétegek. Később az éghajlat szárazabbá válásával — amit az erdők eltűnése, illetve kiirtása követett - e talajok fejlődésében a mezőségi jelleg vált uralkodóvá. Felső szintjük az erőteljes humuszosodás következtében mindinkább a csernozjomokhoz lett hasonló. Így jöttek létre a csernozjom bama erdőtalajok. 1. b) A legnagyobb reliefenergiájú futóhomok formák területén a buckatetők vékony löszköpenye sok helyen lepusztult, s az előtűnő homokon a gyakori defláció miatt teljes talajszelvény nem alakulhatott ki. Ezek a homokablakok a humuszos homokok jellegzetes előfordulási helyei. A humuszos réteg általában vékony (max. 20—30 cm), és a humusztartalom sem haladja meg a 1,5-2 %-ot. A buckák közötti mélyedésekben viszont sok helyen vastag humuszos szint halmozódott össze (150200 cm).