Orbánné Szegő Ágnes: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877-1949 (Tiszafüredi Füzetek 7. Tiszafüred, 2007)

A múzeum tárgyait a falak mentén üveges szekrényekben, polcokon, és vitrinekben helyezték el. Az 1900-as évek elején készült fénykép - amelyen az egylet vezetői is láthatók -, jól érzékelteti a helyiség zsúfoltságát; a gyűjtemény hamar kinőtte a helységeket. Már 1904-ben sürgették új múzeumpalota építését. A megnövekedett állami támogatás, a megfelelőbb elhelyezés jóval rendszeresebbé tette az egylet munkáját. Mindehhez hozzájárult, hogy Milesz Béla 1899-ben részt vett a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által a vidéki régiséggyűjtemények vezetői számára rendezett archeológiai és numizmatikai szaktanfolyamon. Hozzáértéséért, szorgalmas munkájáért többször írásbeli, illetve 1905-ben 150 korona pénzjutalomban részesült a felügyeleti hatóság részéről. 1899-ben jelentették meg első kiadványukat, Milesz Béla jelentését az egylet előző évi munkájáról. Ettől kezdve 1907ig évente, kétévente jelent meg az előző évről szóló jelentés, egyenként 200 példányban. Az Archeológiai Értesítőben is rendszeresen beszámoltak munkájukról. A felügyelő szervek vezető tisztségviselői rendszeresen ellátogattak Füredre. 1899-ben dr. Fejérpataky László, "a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Nemzeti Múzeum Könyvtár igazgatója szemlélte meg a múzeumot, főként a könyvtár megszemlélése végett, melyről megelégedését fejezte ki; bő anyagot nyújt az olvasóknak." Az 1900-as években inkább az ásatásokat látogatták, szóban és írásban is elismerően szóltak az egylet tevékenységéről.