Orbánné Szegő Ágnes: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877-1949 (Tiszafüredi Füzetek 7. Tiszafüred, 2007)

Az 1900-as években két részre osztották a tagságot, rendes és olvasó tagokra. A "rendes" tagok csak a tagsági díjat fizették, a könyvtár gyűjteményét nem használták. Közöttük voltak a helyi értelmiség, a polgárság jómódú tagjai és néhány földbirtokos. Az olvasó tagok megoszlása változatosabb, ők inkább a helyi kispolgárságot képviselték; iparosok, kiskereskedők. Az egylet tagok száma 100 és 150 között ingadozott, ezek közül 30-35 a pártoló tag, rajtuk kívül még 35-38 volt a tiszteletbeli tagok száma. A viszonylag kevés számú olvasóhoz hozzászámíthatjuk családtagjaikat is; ezt a magas kölcsönzési forgalom indokolja. Három évről van adatunk: 1907-ben 100 olvasó 3.417, 1908-ban 3.420, 1910-ben 3.725 könyvet kölcsönzött a könyvtárból. Egy olvasóra évente 34-37 kötet jutott, nagyjából egyenletesen a három év alatt. Valószínűtlen, hogy ennyi könyvet egy ember olvasott volna el. A múzeumot évente általában 250 idegen és 300-350 helybeli látogatta. A vidéki látogatókat a múzeumőr vagy a főjegyző kalauzolta. "Érdeklődők s szakemberek messze földről jöttek el községünkbe egyenesen azzal a céllal, hogy múzeumunkat megtekintsék, s nemigen fordult elő olyan eset, hogy a Tiszafüreden megjelenő vendégek múzeumunkat meg ne tekintsék. " A három fő bevételi forrás: a tagdíjak, Tiszafüred város éves segélye és az államsegély volt. Az államsegélyt két célra, ásatásokra és könyvek vásárlására kapták. Az egyéb kiadásokat és a múzeumőr tiszteletdíját a községi segélyekből és a tagdíjakból kellett fedezniük Az állami támogatás összege fokozatosan nőtt, 200-ról évi 1400 koronára.