Orbánné Szegő Ágnes: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877-1949 (Tiszafüredi Füzetek 7. Tiszafüred, 2007)

alakult meg előbb a Régészeti, majd a Múzeum- és Könyvtáregylet, mely a 20. század elején, Füred szolid, de biztos fejlődést mutató időszakában élte fénykorát. A sokoldalú gazdasági, társadalmi és politikai fellendülésnek, mely 1867 után kezdődött el, természetszerű velejárója az a nem kevésbé sokoldalú fejlődés, amely kulturális téren is bekövetkezett. A Magyar Történelmi Társulat 1868ban tette közzé felhívását, melyben az ország minél több helyén múzeumok, és múzeumegyletek létesítését sürgette. Ezen az alapon 1867 és 1890 között a már korábban megalakult Erdélyi Múzeum Egyleten kívül 19 egyesület jött létre, közöttük a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet. Közülük nem egy értékes régészeti ásatásokat végzett, tárgyi és írásos történeti emlékeket gyűjtött, nagy értékű muzeális gyűjteményeket hordott össze, értékes helytörténeti adatokat közlő évkönyveket, folyóiratszerű kiadványokat hozott létre. 1.1 Az egylet megalakulásának előzményei Tariczky Endre plébános, az egylet első számú alapítója Gyöngyösön született 1818-ban, majd az egri Papneveldében tanult, ahol 1842-ben szentelték fel. Tiszanánán, Jászárokszálláson és Bükkzsércen volt pap; 1862-ben nevezték ki Tiszafüredre plébánosnak. A régészet iránt az ötvenes években kezdett érdeklődni, alapos szakirodalmi tájékozottságot szerzett. Érdeklődése a régészet iránt egy véletlen kapcsán ébredt fel, amikor 1872 tavaszán Tiszaszőlősön a nyomára bukkant az 1839-ben talált mintegy 4,5 kg-os aranykincsnek és lovas sírnak, amelynek a leírása az ő precíz kor-