Füvessy Anikó: Józsa Gyuri, a tiszafüredi nábob (Tiszafüredi Füzetek 6. Tiszafüred, 2004)

legtöbb, mondom, az övé vót. ...Vót Józsa Gyurinak fene tuggya hány mínese. Katonát kellett neki tartani... Gazdag ember vót, a füredi határ nagy rísze az övé vót." Hajnal István, tiszafüredi iráskedvelö kőművesmester - akitől már korábban Szilágyi Miklós is idézett ' - 1947-ben foglalta írásba, amit Józsa Gyurival kapcsolatban tudott: "Józsa Gyuri vitéz kapitány úr hatalmas kényúr, különcz életet élt, mint nőtlen ember az ő 56 évit csak a kényelemnek és a pazarlásnak használta fel, többre nézte az agarait, mint a dolgozó embert, szoba inasokat, szoba lányokat és hajdúkat tartott, örökké dáridóztak, mulatoztak, egyik vendég ment a másik jött, kifogyhatatlan kinccsel rendelkezett, a monda szerint minden holnapra egy véka rézpénz nyugdíjat kapott. Hát még a sok tanya, a birtok guja, ménes, konda és juhnyáj is hozott valamit. Birtoka annyi volt hogy sem szélit sem hosszát nem tudta. A füredi határtól Szolnokig a maga birtokán ment."'

3 "Nem nagy nemesi rang alatt állott, középnemes forma rangban állott... A nagyobb rangú felfuvalkodottak voltak a barátai. Eldanolhatta azt a nótát: "sohse hallok magamról jót". Kevés jót tehetett... Az országban mindenütt otthon vót. Ő vót Magyarország leghuncutabb embere. Állandóan mentek nyolc-tíz szekérrel, ahol érte a dél, ott főztek." Mások is tudják róla, hogy földesúr volt Tiszafüred környékén, "övé vót a Rét és Kócs is... Sok bohóságáról vót nevezetes. Szeretett vicceket csinálni." Többen Dózsa Gyuri, ritkábban Rózsa Gyuri néven említették, és a család Tiszafüredre kerülésének körülményeit is ismerni vélik, melyben a történelmi valóság és más földesurak Füredre kerüléséről szóló szájhagyomány keveredik. Egy 1963-ban gyűjtött adat szerint - az adatközlő dédapja Józsa Gyuri számadó pásztora volt - "Mária Terézia uralkodása alatt történt, hogy Debrecenből Budára, eskütétel végett vonultak a katonák. Kócs faluban akartak éjszakára megpihenni. A kocsi bíró azonban az aszályos év miatti szegénységre hivatkozva nem vállalta 12 Szilágyi M.. 1967. 234. 13 KPMA 316-74. (Hajnal István, 1947. május 25-én feljegyzett irása, 29-30 ) 4