Füvessy Anikó: Józsa Gyuri, a tiszafüredi nábob (Tiszafüredi Füzetek 6. Tiszafüred, 2004)

a huszárok étkeztetését, sőt szállást sem adott nekik. A katonákat végül Tiszafüreden szállásolták el, ahol a lakosság szívesen látta és megvendégelte őket. Ez az eset fülébe jutott a királynőnek és hálából a vendégszerető falut kedvenc komornájának, a füredi származású pankotai Józsa Máriának adományozta. Kócs falut pedig büntetésből felgyújtatta. Józsa Mária igen öreg kort ért meg, és halála után Józsa György, aki valószínűleg rokona volt, örökölte Tiszafüredet és Kőesőt." Gazdaságával nem törődött, idejét mulatozással töltötte, személyi biztonságára és kiszolgálására két hajdú volt mindig mellette, "...akik vigyáztak rá... Vitézlő, nemzetes kapitány úrnak szólíttatta magát. A közvélemény nem tartotta normálisnak, épelméjünek." Még ma is álló kúriája mellett kezdett hírhedt kastélyának építéséhez, melyről 1847-ben Petőfi is említést tett: "Átkelve a Tiszán éri az ember Füredet, s mindgyárt ennek szélén az istenben boldogult vagy ördögben boldogtalanult Józsa Gyuri elkezdett s abbahagyott palotáját. Ott álldogál mogorván, vakolatlan falaival és ásító ajtókkal és ablakokkal, mint egy óriás csontváz. Üres termein át tolvajként szalad a szél, s bosszantó 14 süvöltéssel hagyja ott. hogy nem lelt semmit." A palotát a múlt század végén bontották el, adatközlőim élénken emlékeznek rá, többen látták is, mások csak hallottak róla, miért épült, hogyan nézett ki. A kastélyt Vöröskastélynak hívta mindenki, mert nem volt bevakolva, égetett téglái messziről piroslottak. "Vót neki egy magos, elkészületlen ház, emeletes. Háromszázhatvanöt ablakkal, kisebb-nagyobb. Az azír vót, mer az esztendő napja is annyi, háromszázhatvanöt." Barta István is 14 Petőfi S. 1974. 286.