Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

kezdődött: először a gyerekeket be a vagonba, az ajtót csukták rájuk, utána a nőket. Akkor oszt jött a sírás, a gyerekek a vagonban, az anyák meg kint sírtak... A nőket be a következő vagonba, akkor rájuk az ajtót, harmadszorra a férfiakat. Rázárták, de nagyon gyorsan ment. Akkor nekünk kellett állni a kocsikkal a vagonajtókhoz, hogy pakoljuk a bőröndöket befelé. Voltak benne mindenformák, húzattak, használtak... Azt mondták a csendőrök. hog\' dobáljuk befelé, ezt nem kell annyira kímélni, ez már úgyse lesz az ö kezükbe. " Dr. Polgáry Pál szolgabíró a következő szavakkal búcsúztatta őket: "Viszontlátásra műtrágyaként!"

1

' A szerelvény elindult Füzesahonv felé. A Ilexes megyei zsidóságot a kerecsendi téglagyárban gyűjtötték össze, ahol egy éjszakát töltöttek el, itt többen öngyilkosok lettek. Nagy Jenő állatorvos megőrült. Másnap gyalogmenetben indították el őket a tíz kilométerre lévő makiári vasútállomásra. Weinberger Klára: "Számomra a legszörnyűbb emlék az út két oldalán eldobált gyermekkocsik látványa volt. " Az állomáson 82 embert zsúfoltak össze egy-eg> marhavagonba. Az útvonal: Füzesabony, Miskolc, Kassa, Auschwitz. Három napig utaztak embertelen körülmények között, ivóvíz, életelem, tisztálkodási lehetőségek nélkül. Az úton is többen meghaltak, megzavarodtak. Weinberger Lili: " Nem tudtuk az úti célt. azt sem tudtuk, hová visznek. Este indítottak el, péntek este. A vagon ment rendülellenül, nem tudtuk, hol vagyunk. Mentünk szombat éjjel. A vizünk már elfogyott. Egyszer nyitották ki a vagon ajtaját, szombaton. Valahol adtak fel vizet, természetes, hogy az emberi szükségleteket ott végeztük el. Vasárnap délben érkeztünk meg Kassára. Kinyitották az ajtókat, és feljöttek SS-ek, és ami még