Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

nálunk volt, szappan, párfőm, ilyesmi, mindent elszedtek tőlünk. Abban reménykedtünk, hogy esetleg vizet kapunk tőlük cserébe. Ennivaló még volt, dehát ki tudott ott enni... " Június 13-án érkezett Auschwitzba a szerelvény. Szegő Ernőné: " Délelőtt kilenc órakor érkeztünk meg. Azt mondták, szálljunk ki a vonatból, és hagyjuk a holminkat a vagonban. Az időseket félreállították, hogy őket majd autóval viszik, mi pedig a vagon oldalánál áll funk fel ötös sorokba. Weltman Ibolyának egy katona megmondta, hogy a gyermekeket elveszik az anyáktól. A hír gyorsan terjedt, az anyák szorosabban ölelték magukhoz gyermekeiket, és együtt mentek velük a halálba... Az öregeket teherkocsikra rakták és elvitték, azt mondták, még aznap találkozni jogunk velük, sose láttuk őket többé. Mentünk aztán Menge/e elé. Aki nem tetszett neki, azt jobbra küldte. Mi a nővéremmel balra kerültünk. A sorok között motorkerékpáros SS-tisztek cirkáltak, revolverrel a kezükben Láttuk, hogy a szögesdrót mögött kopaszra nyírt fe/íí nők dolgoznak, mögöttük kapók korbáccsal. 'Jaj, Istenem, mi vár itt ránk?'" Weinberger Lili: "Utolsó emlékképem édesapámról; a férfiak oldalára állt. Minket előre tereltek, egy szál ruhában, egy szál szandálban. S akkor hátranéztünk, ahol a férfiak álltak, akkor tudtunk búcsút inteni. Soha többet nem láttuk viszont... Minket édesanyánkkal, nagynéninkkel, két másik rokonnal ötös sorba állítottak. A sorok fogytak előttünk, odakerültünk Mengele elé. Én álltam az első helyen. Rögtön rám mutatott, te még}' balra. Akkor főtt Klári, öt is balra küldte. Én fél sem tudtam ocsúdni, nem tudtam, mit jelent. Akkor Klári azt mondta: 'Nem. nem, én az édesanyámmal akarok menni'. Erre Mengele azt mondta: 'Te fiatal vagy, jól tudsz menni, neked erre kell menned. ' Kettőnket balra