Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

lük négy paraszti telken él és gazdálkodik, kettő pedig urasági kocsmát bérel. A II. József idején. 1788-ban készült összeírás szerint a két megye területén öt helyen éltek zsidók, Tiszafüreden négy, árendából élő családfőt, Kenderesen kettő, Alattyánban, Tiszabőn és Tiszaigaron egy-egy családfőt írtak össze. A földesúri birtokokon letelepedett zsidók egy része falusi árendás, eleinte többnyire kocsmabérlő volt, aki sokszor megkapta a mészárszék bérletét is. A kocsma informális gazdasági központként is működött, fontos helyet foglalt el a falusiak életében: nemcsak a földesúri borok, hanem a nyíltan, vagy titkon főzött pálinka italmérési helye is. A kocsmához többnyire kezdetleges vegyeskereskedés, bolt is kapcsolódott, az udvar és a gazdasági épületek pedig a begyűjtölt termények raktárai is voltak. A kocsmáros funkciójához hozzátartozott a pénzkölcsönzés, a kisebb-nagyobb falusi hitelügyletek bonyolítása is. Az. ügyes árendás az idők során földbérlethez is hozzájuthatott, s ezzel megnyílhatott előtte a gazdasági és társadalmi felemelkedés útja. Az egri egyházmegye 1816-tól adott ki jelentéseket, ezek alapján Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék zsidó lakosságának alakulása: 1816: 1.592, 1851: 6.879, 1869: 11.533 fő. 1816-tól 1869-ig 724 %-kal nőtt a létszámuk. 1816-ban 46, 1851ben 145, 1869-ben 166 helységben éltek, koncentrációjuk a nagyobb településeken egyre fokozódott. A zsidók letelepedése Tiszafüreden A helybeli zsidó temetőben a legrégibb, jiddis feliratú barokk sírkövek 1770-ből valók. 1788-ban négy családtöt írtak össze: Moyzes Salamon, Manosses Borgen Calevy, Gasparus Clamon és