Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

Jacobus Lőrincz mindannyian ház nélküli zsellérek voltak, és bérlettel foglalkoztak. Tiszaigaron élt Jacobus Salamon bérlő, akinek egy fia, három lánya volt. A hagyomány szerint a hitközség első központja Tiszaigaron volt. Nagyobb számban 1790 után költöztek be zsidó családok a közeli Tiszaigarról, mely akkor a környék zsidóságának centruma és kerületi hitközsége volt. Temploma, rituális fürdője volt Tiszaigarnak, sőt rabbija is, Bleier Menachem, aki nagy Talmud-tudós volt és Kovád Halvónon címen könyvet is írt. Az összeírások szerint 1816-ban Tiszafüreden már 104, Igaron mindössze 37 zsidó lakott. A Tiszafüreden élő zsidóság létszáma folyamatosan gyarapodott a XIX. század folyamán. Az 1827/28-ban végrehajtott országos összeírás alkalmával 186 zsidót, név szerint 21 családfőt és 40, 16-60 év közötti családtagol írlak össze, akik a Pankotay, Gyulay és Farkas birtokokon éltek.. A foglalkozási összetétel: 10 kereskedő és 4 iparos, akik többnyire még igen szegények voltak. Az egész korszakban igen nagy volt a népességmozgás, nemcsak idetelepedtek, de innen is sokan elvándoroltak, ez nagyjából az egész időszakra jellemző volt. 1839/40-ben 33 családfőt, 30 házastársat, 46 fiút, 46 lányt, 9 zsidó szolgát és egy rokont írtak össze; összesen 164 személyt; 2 nagykereskedő, 1 kiskereskedő, 13 házaló, 6 mesterember. 6 kisbérlö, 3 koldus, 2 egyéb foglalkozású szerepelt az összeírásokban. A leggazdagabb kereskedő Ernst Gáspár volt. Az itt élő zsidók társadalmi rétegződése, a vagyonbeli különbségek folyamatosan nőttek. A többség szegény, de már elkezdődött az élelmesebbek társadalmi felemelkedése. A szegény házalók a zsidó társadalom alsó rétegét alkották. Szüntelenül a vidéket járták, síppal a szájukban, batyuval a hátukon. Eladtak a falusiaknak tűt, cérnát, összeszedték a rongyot, bőrt, mézet, tollat. A házalás Európa-szerte a kereskedelem átmeneti