Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

lökött. 'Ok idősebbek - 52-53 évesek voltak! - őket fürdőbe visszük és utána ott találkoztok. ' - így választottak el tőlük. " Szegő Ernőné: "A szelektálás után elindítottak bennünket a fertőtlenítőbe. Elvették a ruháinkat, fertőtlenítő oldatba rakták, a cipőinket is, de azt legalább visszakaptuk, a ruháinkat nem. Mindenki azt hordta, ami neki futott. Szlovák lányok intézték a borotválás!, hajvágási, utána volt a fürdő. Azután utánunk dobtak egy-egy ruhát, fehérneműt nem kaptunk...Birkenauban, a kettes barakkban háromezren voltunk, két hónapig. " Ezután Brémába kerültek, romeltakarításra. "Kora reggel teherautókra raktak és vittek minket. Reggelire kaptunk egy kis feketekávét, este, mikor visszamentünk egy kis répalevest, 25 dkg kenyeret, és 2 dkg margarint. Sokan megették az egészet este. ahogy megkapták, legalább egyszer lakjanak jól. " Az életben hagyott nők közül a legtöbben Német- és Lengyelország különböző részeire kerültek; romeltakarításra, fegyvergyárba, Közülük is sokan meghaltak; éhen haltak vagy a felszabadulás előtt fíekktífuszban hunytak el. Weinberger Lili és Klára végig Auschwitzban maradtak. Lilinek augusztusban árokásás közben megsérült a keze. A seb elgennyesedett, meg is operálták, a gyógyulás nehezen indult meg, az. életben maradást nővére ügyeskedéseinek köszönhette. Október végén az egyik katona észrevette a még be nem gyógyult sebet, és nővérével együtt gázkamrába küldte. Három napig voltak meztelenül, étlen-szomjan száznyolcan bezsúfolva a gázkamrába, várva a halált. Weinberger Klára: "A gázkamrában...találtunk egy fél kis krumplit, megosztottam a testvéremmel...és mikor (a testvére) mondta, hogy: 'kühne, freien' ( = bátorság, szabadulunk), akkor felálltunk és sorban megfogtuk egymás kezét és mondtuk, hogy megyünk a szüléinkhez. "