Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

férgek, ennek ellenére meggyógyult, és családjával ellentétben túlélte a háborút. A zsidó tulajdonú üzletek árukészletét április 28-án leltározták le. A megyei hatóságok először a vasútállomás környéki házakat jelölték ki a gettó helyéül, majd a városközpontban lévő zsinagóga környékét, de mindkét esetben sok keresztény családot kellett volna a lakóhelyükről elköltöztetni, végül Balog Gábor községi főjegyző ajánlatára dr. Szabó Gyula alispán a zsidó tulajdonban lévő téglagyárat jelölte ki. Az alispán helyszíni szemlén győződött meg a terület alkalmasságáról. A téglagyárba május 8-ig kellett beköltözniük a helyi és a Tiszafüredi járásban lakó zsidóknak. A járásban az 194l-es népszámlálás alapján: Nagyiván (1); Poroszló (128); Sarud (12); Tiszaigar (14): Tiszanána (47); Tiszaörs (7); Tiszaszőllős (49); és Ujlőrincfalva ( 1 ) számú zsidó lakos élt. A gettó viszonylagos lakhatóvá tételét, a félig nyitott oldalú téglaszárítók részbeni befalazását a fiatalok végezték el. A gettó parancsnoka az első két hétben dr. Ficzere Jenő főszolgabíró volt. A csendőrség helyi vezetőjét, Nagy Lajost elhelyezték Füredről, május 25-től Erdély József lett a gettó őrsparancsnoka, majd az alispán dr. Szilágyi Sándor csendőrfőhadnagyot küldte ki a gettó ellenőrzésére. O felügyelte a kínzással vegyített motozást a gettó mellett bérelt parasztházban. Az élelmezésre összeszedtek 59 ezer pengőt, amelyből csak 27 ezret használtak fél. A gettóban töltölt idő alatt az időjárás különösen rossz volt, május 24-én az egri újság szerint pl. 0,9 C°, fagyponthoz közeli, esőzés. Mindezt a félig nyitott téglaszárítók falai között kellett az ott élőknek elszenvedniük. Több alkalommal történt személyes motozás, a gazdagabb embereket kikötötték, kíméletlenül megverték, csalánnal verték a