Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

Az emancipáció Európában a XVIII.század végén indult meg az emancipációs mozgalom, hogy a jogfosztott zsidóság számára kivívja a polgári egyenjogúságot, de a reformkori előzmények és az 1849-es ki nem hirdetett törvény után csak a kiegyezés hozta meg a megoldást. Az 1867: XVII. tc. kimondta: "Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog nyilvánítására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás, vagy rendelet ezennel megszünfettetik." A kiegyezés a gazdasági, az emancipáció a jogi kereteket teremtette meg a magyarországi zsidóság társadalmi felemelkedésére, az asszimiláció felgyorsulására. Az 1867 utáni modernizáció végrehajtásában alapvető szerepet játszott a zsidó polgárság. A kereskedők, földbérlők eddig felhalmozott tőkéje adta a kapitalizmus megteremtésének anyagi bázisát. A gyáripar kiépítése, a nagybirtokok modernizálása, a fejlődéshez nélkülözhetetlen bankrendszer megteremtése feltételezte a zsidóság évszázadokon át kialakult pénzügyi tapasztalatait, mozgékonyságát, vállalkozó kedvét. A tiszafüredi zsidóság asszimilációja Palugyay 1851-ben a járásban élő összes zsidó anyanyelveként a zsidót tüntette fel. (Valószínűleg a jiddist értette alatta.) A beilleszkedés, a nyelvcsere sok nehézséggel járhatott, alapvetően fontos volt az oktatás nyelve. A zsidóság évezredek óta nagy gondot fordított az oktatásra, alig akadt olyan zsidó, aki ne tudta volna olvasni a szentírás szövegét. A tudomány iránt vallásos tiszteletet tanúsítottak, a tudatlanság nagy szégyen volt. Ennek a