Füvessy Anikó: Keselyleves, kanecetes és társaik (Tiszafüredi Füzetek 4. Tiszafüred, 2003)

Sült tészták A századfordulóig az ünnepek süteménye a kelesztett kalács, illetve a kenyértésztából zsiradék hozzáadásával készített egyszerűbb sós tésztafélék voltak. A cukor elterjedésével került a kelt tésztába a különböző édes töltelék. Kedvelték a kukoricalisztből vagy kukoricadarából készült édes vagy sós lepényféléket is. Kalács: Hozzávalók: 1 liter liszt, 2 evőkanál kristálycukor, kevés só, 6-8 dkg olvasztott zsiradék, 3-4 dkg élesztő, fél liternyi langyos tej a dagasztáshoz. A lisztet mélyebb tálba teszik, beleöntik a langyos, cukros tejben megfuttatott élesztőt, a cukrot, a langyos tejet, majd kézzel vagy fakanállal alaposan kidolgozzák. Közben fokozatosan hozzáadják az olvasztott zsiradékot. A tészta akkor készül el, ha már nem ragad a kézhez. Letakarják, meleg helyen kelesztik. Kelés után lisztezett deszkára borítják, két- vagy három tésztaágból megfonják. Sokan a két ágból font alakot egy tésztahurkával közbe is kerítik. Népszerű forma volt a két ágból font, üres közepű kerekkalács is. A megformázott tésztát zsírozott, lisztes tepsiben fél óráig ismét kelesztik. A tészta tetejét sütés előtt olvasztott zsírral vagy tojás sárgájával kenik meg. Előmelegített sütőben sütik ki. A kelt tésztáknak a régi öregek szerint színe és fonálkája van. Mikor dagasztás után kiborították, mindig visszafordították a tetejére, azaz a színére, így kel szép 27