Vadász István: Az 1848/49-es szabadságharc tábornoka: Kiss Pál (Tiszafüredi Füzetek 3. Tiszafüred, 2003)

kialakításával (Damjanich lett a hadtest parancsnoka) volt összefüggésben, hogy Vécseyt bízták meg az aradi ostromsereg vezetésével, így március második felében Kiss Pál újra visszakerült Damjanich hadtestéhez. Közben azonban Leiningen a szolnoki csata után alezredes és dandárparancsnok lett: a lengyel légió, a 3. és a 9. zászlóalj tartozott a dandárjához. A III. hadtesthez Tiszafüreden március 25-26. körül visszatérő Kiss Pálnak Damjanich újra dandárt szándékozott adni, s ezt a Leiningen-dandár megosztásával kívánta megoldani. Ebben valószínűleg az is Damjanich kezére játszott, hogy a Törökszentmiklósról Tiszafüredre nyomuló III. hadtest dandárjában nézeteltérés támadt a lengyel légió tisztjei és a Leiningen, majd a 9. zászlóalj egyes tisztjei és a dandárparancsnok között.

15 A hadtestparancsnok átszervezési tervét Leiningen már Tiszafüreden megtudta (ekkor született a már korábban ismertetett levél Kiss Pál modoráról), ám Damjanich csak egy héttel később, április 4-én, Jászberényben közölte a döntést: "elveszted a 9. zászlóaljat, Kiss részére dandárt szándékozom alakítani, és akkor neki kell adjam előbbi zászlóalját". Ám ekkor Leiningen ingerült lett, s mikor Kiss Pállal talákozott "egyik szó a másikat követte", s a vége az lett, hogy Leiningen kihívta Kiss Pált párbajra.

16 A két tiszt azonban - s ebben minden bizonnyal közrejátszott az április 4-én, a késődélelőtti óráktól kibontakozó tápióbicskei csata is - a bajvívásnak igen nemes vállfaját választotta (bár ebben is a véletlennek volt újra szerepe). A tét az lett, hogy ki megy át elsőként egységei élén a császáriak golyózápora alatt a