Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága (Tiszafüredi Füzetek 2. Tiszafüred, 2002)

a céhes fazekasok három-négy évben határozták meg az inasok tanulóidejét. A fazekasok a nagyobb szakmai gyakorlatot az inaséveket követő, gyakran vándorlással egybekötött legényévekben szerezték meg. Néhány tiszafüred fazekas az 1810-es évek végétől a miskolci, egri és a debreceni fazekascéh keretében tanulta szakmáját, ahol a mázas edények gyártása már nagyobb múltra tekintett vissza. Szülővárosukba visszatérve ilyen edények égetésével is foglalkoztak. Ugyanekkor Miskolcról és Egerből is települtek át Tiszafüredre fazekasok, akik szintén ismerték a magasabb technikai követelményeket. Ezen a két úton terjedtek az új, divatos edény formák és az azokon alkalmazott díszítmények is. Tiszafüred fazekasai a XIX. században egyszer égetett feketekerámiát és az igényesebb, kétszer égetett mázas kerámiát egyaránt készítettek. FEKETEKERAMIA A feketekerámia sajátos színét a lefojtott égetésnek köszönheti. Jeles mesterei Tiszafüreden a Bezerédi Varga család sorából kerültek ki. Nevük jelzőként készítményeikhez kapcsolódva (bezerédikorsó, bezer editál) utalt azok kiváló minőségére. 3