Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága (Tiszafüredi Füzetek 2. Tiszafüred, 2002)

A család a dunántúli Bezerédről származott, erre utal vezetéknevük első eleme, Bezerédi. Első tagjuk vándor fazekaslegényként került a feketekerámiájáról híres Mezőtúrra. A család egyik tagja, István tiszafüredi származású feleségével 1815 körül telepedett át a népesedő alföldi mezővárosba. Itt, majd a közeli Kunmadarason hat generáción át napjainkig folytatják mesterségüket. Ezzel a technikával inkább egyszerű használati edényeket készítettek, különböző baromfiitatókat, vizeskantákat és vizeskorsókat, tésztaszűrőket, bödönöket, tálakat, locsolókat, fűszertartókat, fedőket. Külsejüket kaviccsal sikálták, mely az égetés után csillogó felületet adott az edénynek. A sikálás a cserép vízáteresztő képességére is hatást gyakorolt. A feketekerámiát vizesedénynek igen kedvelték, mert a rajta átszivárgó víz a nyári melegben tartalmát hűtötte, frissen tartotta. Néhány ritkábban használt darabot díszítettek is. A díszítmény agyagrátét, agyagkivágás és csiszolt minta, illetve ezek kombinációja egyaránt lehetett. A legszebb minták a gyertyamártókra kerültek, melyeknek népszerűbb díszítményei a klasszicista rátétes vagy csiszolt virágkombinációk 4