Füvessy Anikó: A füredi nyereg (Tiszafüredi Füzetek 1. Tiszafüred, 2002)

nyerggyártókra. Ettől kezdve a monarchia huszárjai csak olyan nyergeket használhattak, melynek kapáját nem fából, hanem öntöttvasból készítették. Ennek a feltételnek a füredi nyergesek már nem tudtak eleget tenni, hadiipari megrendeléseiket elvesztették. A füredi nyergesmühelyek száma 1854 és 1884 között egyharmadára csökkent. Tiszafüred újratelepedése után nem sokkal, egy 1715-ös összeírás már említést tett egy nyeregcsinálóról. Tokai Mihályról. 1751-ben egy polgári peres eljárásban esett szó Tiszafüreden gyártott nyergekről, melyek díszesebb kivitelűek lehettek, ha értéküket 2-2 Ft-ban állapították meg. A nyergeket a városi magisztrátus egyik tagja vitte Egerbe, de árával nem számolt el. Az 1760-as években két peres eljárás is említette a város nyergeseit. Az 1766-os eset egyszerű kocsmai vetélkedés volt; Tapasztó Mihály saját nyergeit jobbnak tartotta, mint öreg Kováts András és fiai által készítetteket. 1765-ben Nyihos Pál nyergesmester árvái perelték mostohatestvérüket. Nyihos Jánost, hogy apjuk eladott nyergeinek árát elitta. A per több fontos, nyereggyártásra vonatkozó információt is tartalmaz. így megtudjuk, hogy a megrendelésre előpénzt vettek fel, a kapák készítésére alkalmas bükkfákat pedig Cserépfaluból szerezték be, ahol külön megbízottúk volt. A két perben nyolc nyerges nevét említették meg. Leszármazottaik nagy része a XIX. században is nyereggyártással foglalkozott. A XIX. század elején mintegy 25-30 nyergesműhelyről van tudomásunk, az ott dolgozók nagy része nyergesdinasztiához tartozott (Labancz, László Nyerges, Gyöngyösi, Harditsai, Kuli, Vereshajú Juhász, Tapasztó, Gyulai, Kovács, Nyerges Nagy, Szatmári). 1822 körül szervezték meg céhüket.