Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
100. SZENT GYÖRGY NAPJA (Pócs Éva)
100. SZENT GYÖRGY NAPJA I. Célunk az volt, hogy a szent György nappal kapcsolatos hiedelmek és mágikus cselekmények lehetőleg teljes körét összegyűjtsük. Az országosan elterjedt, fő vonásaiban a nyelvterület egészén egyező adatokat szerettük volna egy helyről származó intenzív és sokoldalú gyűjtés eredményével gazdagítani, és megismerni az e naphoz fűződő mágikus szokások és hiedelmek helyi intenzitását: a szerteágazó szent György napi hiedelmek milyen módon, milyen összeállításban élnek egyidejűleg egy-egy helyen, illetve egy megyényi területen. A kérdéseket ennek megfelelően a szent György napi hiedelemkör teljességében igyekeztünk feltenni, a legismertebb példákkal ellátva (a példákat itt nem közöljük): 1. Az állatok első kihajtásával kapcsolatos szokások és hiedelmek. 2. A tejhaszon biztosítása. 3. Tehénrontás. 4. Védekezés boszorkánytól, rontástól. 5. Gyógyító füvek szedése. 6. A pásztorok megajándékozása. 7. Jóslás, gyógyítás szent György nap előtt látott természeti jelenségek segítségével. 8. Az elásott pénz „tisztulása" (lidércfény). Eredményül bőséges, változatos adatanyagot kaptunk, területi elkülönülés, kartográfiai tanulságok nélkül. Különválasztottuk és a 117. témánál tárgyaljuk a szent György napi és szent György előtti mennydörgésre vonatkozó adatokat. II. 1. Tejvarázslás A szent György napi tej varázsló szokások és hiedelmek változatos köre nem túl intenzív a megyében; nagyobb számban csak három — hiedelem szempontjából hagyományőrzőnek számító — területről gyűltek össze az adatok: az ÉK-i területről, a Jászságból és a Tiszazug néhány községéből, ami nem mond ellent egy valamikori általánosabb elterjedés feltevésének. A cselekmények nagy része megelőző jellegű — tulajdonképpen tejvarázsló céllal lényegében csak a harmatszedés művelete ismert, amely azonban sokkal inkább csak szájhagyományozott, hiedelemmondai motívum, mintsem valóságos cselekvés — bár adott esetben az utóbbi sincs kizárva. A védekező-elhárító cselekmények központja, fenntartója az a hit, hogy a szent György nap (éjszakája) veszélyes alkalom, ekkor a boszorkányok rontani tudnak, illetve általában rontástól kell tartani, főleg a tehéntej vonatkozásában. Adatainkban változóan hol világos a rontást, vagy konkrétan boszorkányt elhárító cél, hol csak alkalommegőrizte üres gesztusról van szó, amelyet „biztos ami biztos" alapon gyakorolnak, vagy csak mert szent György napján ezt szokták tenni; esetleg csak a szájhagyományban él, hogy ekkor ezt szokták csinálni. A tejesedény kifőzése, kimosása, amely szórványosan az egész megyében felbukkan, valószínűleg mindig valamilyen előírt főzetben történik: székfűvel (7., 10.) kakukkfűvel (26., 31., 32., 33. — éjjel, 34., 37., 39.), székfűvel vagy kakukkfűvel (40.), lajtorjatüske főzetével (60.), vajfű főzetével (39.). Általánosabb lehet a nézet, hogy azért kell ezt tenni, hogy „több fele legyen a tejnek", mint az erre vonatkozó két adat említése (34., 39.). A tehén, istálló füstölése kevésbé gyakori. A füstölés módja és a füstölőszer változatosak: A „kulinába" kötött tehéntrágya alatt tüzeltek, vagy a kéménybe szent György előtt gyűjtött fűcsomót tettek, mindkettőt tehénrontás megelőzésére (42.); a tehenet saját farokszőrével füstölték rontás ellen, ugyanott Orvos Tóth Péter gyógyítótól kért füstölővel (47.), hajjal (34.); az istállót pedig méhsejttel (31.). A többi esetben nem ismert a füstölés módja. A füstölés célja két adatunk szerint tehénrontás megelőzése — de ez más esetekben is így lehet, ha egyáltalán ismert a cél, és nemcsak alkalomfenntartotta, szokásszerű cselekményről van szó. Egyéb módszerek még szórványosabbak. A tehenet és istállót a legkülönbözőbb, hagyományosan mindenféle célra hatásosnak tartott — a rontás megelőzésére, elhárítására más veszélyes alkalmakkor is országosan használt — mágikus eszközökkel és módszerekkel védik, ezek közé tartozik egyébként az előbb taglalt füstölés is. E módszerek szórványos szent György napi felbukkanása nem jelenti feltétlenül régi általános szent György napi gyakorlat néhol felbukkanó maradványait, mert az általános, más alkalmakkor is használt rontáselhárító módszerek véletlenszerűen is kapcsolódhattak bármikor, bárhol a szent György naphoz, mint „veszélyes" időponthoz (tehát az egyik községben pl. szent Györgykor hajjal füstölnek, a másik községben Lucakor seprűvel támasztják be az ajtót). Térképünk e társulások 97
