Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

100. SZENT GYÖRGY NAPJA (Pócs Éva)

mikéntjének újabb — közelmúltbeli — változatait is jelentheti. Sajátosan szent György napi rontáselhárító módszer — a már említett tejesedényfőzést, és az állatok első kihajtásával kapcsolatos cselekményeket kivéve — nincs a megyében (másutt sem). Önmagában tehát egyik szent György-napi módszer térképezése sem adhat kartográfiai szempontú tanulságokat. Térképünk, mint a hiedelemtérképek nagyrésze, pusztán dokumentum-jellegű. A térképen feltüntetett módszerek egy részéről a térképjelként említett, felhasznált eszköznél többet nem tudunk. Az ahhoz képest jelentkező többletelemek: Fokhagymával vagy a tehenet kenik be (fejétől a farkáig és keresztben, majd elássák a tehén lábához — 41.), vagy a kilincset és ajtófélfát (hogy kelésesek ne legyenek — 67.), az ajtót kenik (15.), vagy az istálló küszöbe alá ássák (37.). A sót szintén áshatják küszöb alá (63), vagy a küszöbre szórják keresztben (51.); de előfordult a tehén sóskenyérrel való etetése is (24., 27.), vagy a só tejbe hintése (2.; csak a naplemente után kivitt tejbe: 7.). A kását (feltehetően köles) éjjel az istállóba (12.), az istálló köré (51.), az ablak és ajtó elé (44.), vagy a kaputól az istállóajtóig szórják le (39.), tehát mindenképpen nyilvánvaló a tehén védő célú bezárása, elzárása: íy

Azt magam is megtartom: szent György este készítem a kását, szórom szét a kaputól a tehénajtóig bal kézzel, nem tud behatolni" (39.). Egy adatunk szerint a ház körül szórják, féregűző céllal, (béka távoltartása — 45.) ez azonban feltehetően csak másodlagos kontamináció. A rontás távoltartásának szándéka többé-kevésbé tudatosnak látszik {„ne rontsák meg" — 2.; „rontás ne tudjon bemenni" — 51.); sőt egyesek még konkrétan boszorkányról (aki így nem tud bemenni — 39., 44.), sőt a kását szemenként összeszedni kényszerülő boszorkányról, rontóról is tudni vélnek (51., 12.). A kölesszórás — boszorkány nem tud bemenni kapcsolat eleven tudatát igazolja egy hiedelemtörténet, amely szerint egy boszorkány-gyanús személy szent György este akart menni „halottlátni" — háromszor is elindult, egyszer se tudott bemenni, mert fel volt szórva kölessel az udvara (39.). A gatyamadzaggal való — sokkal gyérebben ismert — védekezési módra egy konkrétabb adatunk van: eszerint az istálló ajtajára kötik (2.). Gyakoribb a seprűre való emlékezés: feltehetően tényleges gyakorlat is volt, hogy keresztbe tették az istállóajtóba; egy adatunk szerint két seprűt is tehettek keresztbe (67.), illetve nyirájával felfelé tették (44.). Csak egy adatunk vall arra, hogy ez tudatos rontáselhárító cselekmény: a „ boszorkány nem tudott bemenni" (44.). Az egyéb, tehenet, istállót óvó módszerek egy része az eddigiekhez hasonló, általános rontáselhárító cselekmény: a balta küszöbbe vágása (54.), a talált lópatkó küszöbre szögezése (26.), denevér ajtóba szögezése (2.), a szenteltvízzel való óvás (19.), tehén tőgyét faszenes seprűvel szentelni (7), a tehenet saját vizeletével hinteni (8). A tehén farral istállóba tolása (2., 26.) mint rontástól védő eljárás talán másodlagos, inkább az első kihajtassál lehet kapcsolatos (hogy a tehén hazataláljon). A többi módszer bizonyos tekintetben sajátosan Szent György-napi: az ekkor (vagy e nap előtt) gyűjtött állatokra és növényekre vonatkozik, amelyekhez, mint látni fogjuk, hiedelmek változatos sora fűződik: A szent György nap előtt talált kígyót használják a tehén óvására is (vályúba szögezik — 56.); a kakukkfüvet (19.; 37. — istállóba kötve, küszöb alá ásva); árvacsalánt (éjjel kellett magányosan szedni, majd az istállóba kötni — 20.), vagy általában szent György előtt szedett/wvet (42.) szintén. Egy adatunk szerint szent György előtt szedett sárga rózsával vagy úrnapi sátorfűvel dörzsölték a tehén tőgyét (42.). A fűszedés kimondottan tehénóvó célját egy, a fű istállóajtó fölé akasztásakor mondott mondóka is hangsúlyozza: „Az én tehenem tejét nem viszik el, mert hoztam az éjszaka füvet" (2.). Bizonyos szent György napi tilalmak és előírások is szolgálhatják a tehén és a tej védelmét. így a tejkiadási tilalom feltétlenül (45.; 67.: véres lesz a tej, ha tejet adnak ki ezen a napon; 2.: csak naplemente után tilos — egyébként ez régen általános volt más napokon is; ld. ezzel kapcsolatban a sónál említett adatokat is), továbbá a tejesedény kiakasztásának tilalma (szent György előtt és szent Mihály után, — 38.). Utóbbi adatunknak felel meg az a hit, hogy a kitett köcsögre éjjel vigyázni kell, hogy el ne vigyék, mert ronthatnának vele (32.). Egy általános tehénrontás-elhárító cselekmény is e naphoz kapcsolódik egyetlen községben: a tejet vályúban csapkodják szét (43.). Harmatszedés. A legáltalánosabb módszer, de inkább csak szájhagyományban él, valószínű hiedelemmondai formák ismerete és terjedése a tényleges gyakorlat helyett. Az eljárás országszerte e naphoz — szórványosan, inkább a múltban nagypéntekhez, Luca-naphoz is — kötődik, és leggyakoribb célja a tejhaszon gyarapítása (egyúttal másoktól való megszerzése, tehát egyben rontó módszer is), ritkábban a kenyér minőségének javítása az összegyűjtött harmattal (ezt nem kérdeztük). 98