Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

76. UDVARLÁS (Györgyi Erzsébet)

Fiatal pár szüreti bálon, Karcag, 1920 körül (19., 33., 40.), ősszel a dohánycsomózás (40.). Közös szabadtéri játékaik is voltak, ül. a legények odamentek, ahol a lányok játszottak (18., 24., 44., 47., 62.). A lányok kútra járása is találkozási lehetőség volt (36., 43., 52,54., 56., 66.). Ünnepnapokon a lányok „bandában" sétáltak az utcán, korzón, sétakertben, gáton, ligetben, templomból hazafelé menet. Ilyenkor a legények csoportja csatlakozott hozzájuk. Eközben személyes beszélgetésre nem adódott alkalom (5, 6, 8, 12, 15, 17, 22, 26, 29, 32, 33, 34, 35, 38, 40, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 57, 59, 60, 61, 64, 68.). Bár egy adat van arra, hogy az utcán elől ment a lány, utána a legény s úgy beszélgettek (7.), illetve arra, hogy a sétatéren a legény magához inthette a lányt, akivel meg akart ismerkedni (31.), az általános elv volt, hogy utcán fiú és lány együtt nem mutatkozhatott, beszélgethetett (1, 3, 5, 7, 37, 40, 41, 66.). „Nígy évig jártam a feleségemhe, de ha azalatt az uccán tanákosztunk, ű is másfele nízett meg én is, nem hogy titkolni akartuk, de nem illett volna máskípp. Legín lánnyal utcán nem beszílhetett sémikor" (41.). Ha előfordult, hogy együtt sétáltak, kiprédikálták őket (63.), csupán egy adat szól amellett, hogy az utcán beszélgethettek (51.). A templomi séta után a legény hazakísérhette a lányt (32, 44.). Labdacéh résztvevői Mezőtúron, az alsóvégi vízközi tanyán 1930. május elsején (DMNGY: 94.81.1.) 8