Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

76. UDVARLÁS (Györgyi Erzsébet)

A lányok a tánchely előtt is csoportosan sétáltak, s a legény kiüzenhetett azért a lányért, akivel táncolni akart (6., 16., 23., 25., 31.). A már ismert lányt a legény elkérhette szüleitől a táncba, bálba, majd haza is kísérhette, ilyenkor alkalma volt a szülőktől engedélyt kérni a háznál való látogatásra (5., 16., 18., 22., 23., 45., 50., 64.). A házhoz járást úgy is lehetett kezdeményezni, hogy a legény az őszi vásáron vett mézes szívet vitt a lánynak ajándékba, s ha ezt szívesen vették, járhatott a házhoz (1.). Az udvarlás kezdeti szakaszában néhány helyen csoportosan jártak a legények (3., 13., 37.), elsősorban más faluba járás esetén (37.). A kísérő legények elmaradtak, amikor az udvarlás kezdett komolyabbá válni. A házhoz járás gyakran kezdődött a kapuig kíséréssel, a szülőnek tetsző legény „ Gyere be fiam, ne csak itt beszélgessetek" hívásra jutott beljebb. (12.). Másutt az ablakot volt szokás megkocogtatni, mondókával: „Egyet-kettőt zörgetek — Harmadikra se megyek? — Beverem az üveget!" (6.), mire behívták. A lányos háznál tartózkodás egy-két óránál tovább nem tarthatott, pl. hat órától nyolc óráig, (59., 60., 62.), héttől nyolcig (57.), ha később jött, maradhatott esetleg tízig is. A túl korán érkező legényre mondták: „Még a málé ki sem sült — Mán a legín becsücsült!" (57.). A kezdeti látogatások a kapuban majd konyhaajtóban beszélgetés után a pitvarban folytak, s a megkedvelt, „törzsökös "sé, vált (25.) legény mehetett a szobába. A pitvarban hosszan időző legénynek kiszóltak „Elég lesz-e mán?" (1.), ,/ekünnyi kéne má" (10.). A szobában a beszélgetés családi körben folyt, több helyütt a látogatás egy része a szobában, más része a konyhában, pitvarban folyt. A vőlegény mindenkor bejárhatott a szobába. A házba már bejáró legényt a lány ki szokta kísérni, s a kiskapuban még beszélgettek egymással, itt csókolhatták meg egymást (37.), hosszas kinnmaradáskor ide is kiszóltak a lányért (32., 37.). PL: „Be lehet mán gyünni!" — „El lehet mán menni!" (57.). Vagy: „Begyünné mán? Te meg hazamenné mán?" (62.). Számtalan apró részletben eltérhetett az udvarlás módja, amiknél az adatközlők a szülők, a család követelményeit hangsúlyozták, s amit nagyon befolyásolt, hogy a szülők milyen szemmel néztek az udvarló legényre. Györgyi Erzsébet 9