Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
76. UDVARLÁS (Györgyi Erzsébet)
76. UDVARLÁS I. A kérdés első része az udvarlás alkalmainak felsorolását kérte a századfordulón, elsősorban annak helyével jellemezve. Erre több példát is felsorolt: szobában családi körben, szobában kettesben, a lány hálóhelyén, a kapuban, az utcán séta közben. Eredetileg csak az udvarlás jegyességig tartó szakaszát akartuk figyelembe venni. Majd pótgyüjtésben azt vizsgáltuk, milyen különbség mutatkozik a csak udvarló, illetve a már eljegyzett legény fogadtatásának formájában a lányos háznál. A kérdés második pontja a lányos házhoz járás szokásos napjait kérte. Az volt az elképzelésünk, hogy a beérkező anyag megvilágítja az udvarlásban részt vevő fiatalság szabadságának mértékét, és azt, hogy a lányos szülők milyen jelentőséget tulajdonítottak az udvarlásnak a századforduló idején. A válaszok ennek a várakozásnak meg is feleltek. Kartografikus bemutatásra csak a második pontra adott válaszok voltak érdemesek, a többi anyagot szövegesen foglaljuk össze, részben mert megyeszerte azonos gyakorlatra derült fény, részben mert az egyes jelenségekről csak a kutatópontok kisebb-nagyobb részéről kaptunk információt. ILI. A hét mely napjain jártak a legények a lányokhoz? A legények a hét meghatározott napjainak estéin járhattak udvarolni a lányos házakhoz. A „legényesték" (62.), „lányos napok" (38.) a hét munkabeosztásától és vallási meggondolásoktól függően alakultak ki. A házhoz járás feltétele a lány szüleinek hozzájárulása volt (17., 56., 61., 63.). Az udvarlási, házhoz járási idény ősszel kezdődött, „a legények a leányvásár (őszi nagyvásár szeptemberben) után értek csak rá a lányokhoz járni, mert akkor a búza már a hambárban volt" (1.). Az udvarlás napjai a megyében kétféle rendszert alkotnak: a lehetséges napok a megye nyugati részén szinte kizárólagosan, középső részén és egyes keleti községekben kedd — csütörtök — szombat — vasárnap, a Tiszazugban és a Tiszántúlnak elsősorban keleti részén szerda — szombat — vasárnap. Míg az utóbbi nem mutat változékonyságot, az előbbi rendszernek a vasárnap kivételével mindegyik nappal csonkított változatát megtaláljuk, s ide soroljuk a két nappal csonkított egyetlen esetet is (28.). Úgy látszik, a négy udvarlási napot ott is sokallták, ahol teljesen tilosnak nem tartották egyiküket sem, így több helyütt beszélnek megtűrt napokról, ilyen volt pl. a kedd a fontosabbnak tartott csütörtök — szombat, vasárnap mellett (44.). Valószínűleg olyan folyamattal állunk szemben, amelynek kezdetén az adott napokon az udvarlás nem volt tilos, s csak lassan, és meghatározott körülmények összejátszásakor vált e napokon az udvarlás valóban szokásossá. Mindenesetre a legidősebb adatközlők több helyen állítják, hogy a századfordulón hétköznap nemigen lehetett udvarolni a sok munka miatt, nem is nézte jó szemmel a lány családja, ül. hogy hét közben csak bizalmasabb viszony esetén, vagy a már eljegyzett vőlegény látogathatott. De egy község különböző társadalmi rétegei is tarthattak különböző szokást, pl. szombaton csak a gazdák járhattak, mert szegénynek a szombat is munkanap vót" (8.), ill. a különböző vallásúak között, a szerda — szombat — vasárnap a reformátusok szokása volt (40.). A megye vallási megoszlását tekintve általánosságban elmondhatjuk, hogy e kétféle rendszerben a katolikusok és reformátusok eltérő gyakorlata érvényesült (vö. a vallási térkép adataival). A szokatlan időben, főleg pénteken látogató legényt megszégyenítették: zsebébe hagymát tettek (15., 31., 42., 43., 47., 52.). III. Az udvarlás alkalmai, helyszínei és fokozatai Az összegyűlt adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az udvarlás alkalmait, helyszíneit, s az ezek megismerése kapcsán kirajzolódó fokozatait kartografikusan ábrázoljuk. Egyrészt meggyőződésünk, hogy számos részletkérdésre további jelentős számú kutatópontról adódna adat. Másrészt kifejezetten lokális elterjedést kevés jelenség mutat (pl. csoportos házhoz járás). A jelenségek nagyobb része megyeszerte meglehetős egyöntetűséget mutat az ismert adatok alapján. Az udvarlás bizonyos formái évszakhoz kötöttek voltak. A fiatalság találkozási alkalmául szolgáltak a közös munkák (17., 35., 51., 52.), nevezetesen télen a fonó (11., 19, 29, 30, 33, 36, 40, 43, 47, 62, 67, 68.), a tollfosztó (33, 36, 40.), a kukoricafosztó 7
