Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

97. ALAKOSKODÁS (Barna Gábor)

2/c) Disznótori alakoskodók életkor szerint A szokás gyakorlóinak életkorát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a századforduló idején még jobbára felnőttek által gyakorolt alakoskodás a század első felében fokozatosan egyre inkább a fiatalok gyakorlatába került át. Térképünk az 1920-1930-as évek állapotát mutatja. A gyűjtés szerint ebben az időszakban házasok, felnőttek alakoskodtak az 1., 8., 16., 17., 22, 23., 24., 26., 39., 45., 49., 53., 55. és 64. kutatóponton. A 3., 6., 7, 10., 15., 19., 27., 31., 32, 33, 34, 36, 38, 41, 42, 43, 44, 46, 47, 48, 62. és 68. településeken pedig csak fiatalok. A szokás gyakorlói között gyerekekkel mindössze a 4, 37, 59. és 60. községben találkozunk a vizsgált periódus végén. A disznótori alakoskodás nem válhatott a gyerekek által gyakorolt szokássá, mivel az 1940-es évek végén (az 1950-es évek első felében) a kutatott településeken gyakorlása végleg megszűnt. Az említett időszakban mindhárom korosztály gyakorolta a 4, 59, és 60. községben, felnőttek és fiatalok a 12, 13, 20, 35, 51, 52, 56, 57, 58, 61, 66. és 67. településen, fiatalok és gyerekek a 37. kutatóponton. Térképünkön nagyjából összefüggő sávot alkotnak a Tisza mente települései, amelyeken a szokás gyakorlói kizárólag a felnőttek, vagy felnőttek is. A Nagykunságban ezzel szemben gyakoribbnak mondható & fiatalok megjelenése. 2/d) Hová járnak alakoskodni? A disznótori alakoskodók a vizsgált kutatópontokon elsősorban ismerős és rokon családokat, ritkábban idegeneket látogattak meg. Kizárólag ismerős helyekre jártak a 10, 12, 13, 16, 24, 26, 37, 42, 49, 53, 55, 57, 66. és 68. községben. Idegeneket is felkerestek a 3, 4, 6, 7, 23, 31, 36, 41, 45, 46, 48, 52, 54, 61. és 62. településen. Az idegen helyeken való alakoskodás szoros kapcsolatban van a szokás adománygyűjtő jellegének felerősödésével és a szokást gyakorlók életkorával is. Idegenekhez elsősorban azokon a kutatópontokon jártak, ahol a szokás gyakorlói között gyerekek, vagy többnyire fiatalok voltak (Ld. 2./c tk.). 2/e) Milyen mondókát mondanak? A disznótori alakoskodás során megfigyelhető mondókák három típusba sorolhatók. A Jászság területén, egyes Közép-Tisza menti községekben, valamint az 53. kutatóponton disznótori kántálóénekkel (és ennek változataival) találkozunk: „Eljöttem én kántálni, kántálni, Disznó fülit rágcsálni, (rágcsálni) Én is fogtam fülit, farkát, Adjanak egy darab hurkát!" (1.) A második típusba a nem kötött szövegű kéregető formulák tartoznak. Ezek elsősorban a Tiszától keletre általánosak, de szórványosan a Tiszától nyugatra fekvő községekben is (1, 3, 8, 12, 16, 17, 27.) előbukkannak, s megvannak a bácskai kirajzásokon (66., 67, 68.) is. Egy harmadik típussal és változataival a Tiszazug peremén fekvő 53, 55, és 64. településen találkozunk: „Itten disznót öltek, Cifra hurkát esznek. Látom a gazdasszonyt, Nyútózik a pócra, Veszi szál kolbászát, Akassza nyakamba. 77