Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

90. A HALOTT ETETÉSE (Pócs Éva)

nyugodjon (6.); ugyanitt annyi cipót szoktak sütni ilyenkor, ahány templomi koldus volt, és elvitték nekik a misére, hogy imádkozzanak a halottért, továbbá tubut, pénzt is osztottak a koldusoknak. Az évfordulón adott alamizsnáról egy esetben tudjuk, hogy cipó, a halott lelkiüdvéért (2.), másik esetben szegényházba vitt főtt ételek vagy nyersanyagok a halott emlékére (48.). Mindezeknél hangsúlyosabban a halott megszemélyesítői a szegények akkor, amikor a halotti torban a halottnak kikészített ételt adják egy koldusnak (8.: ha csak kenyeret és sót készítenek ki, akkor is a szegényeknek adják!); továbbá amikor az álomban megjelenő halottért visznek cipót (13.; 5.: a halottlátó tanácsára), lisztet (5.) a templomba a koldusoknak, illetve cipót adnak a koldusnak (20., 5.: „hogy imádkozzon a lelkiüdvéért"); vagy amikor a halott hazajárása esetén visznek adományt a templom javára (20.). A mindenszentek-napi illetve halottak napi szervezett szegényetetés lényege, hogy a két nap valamelyikén alamizsnát visznek a templomi szegényeknek, ily módon téli nyersanyagszükségletüket lényegében biztosítva: lisztet, szalonnát, babot, kukoricát, zsírt stb., gyakran pénzt is adva, esetleg hét vagy kilenc féle dolgot (13.). Az összegyűlt adományt a pap vagy harangozó osztotta szét. Néhol ezen kívül még kalácsot, cipót is osztogatnak a templomajtóban (18., 33., 45.). A koldusok cserébe imádkoznak a halott lelkiüdvéért (5., 19., 23., 30., 34., 57.). Ez esetben tehát nemigen kerül szóba a halott etetésének tudatos szándéka, de nem zárható ki. Hasonló a helyzet a karácsonykor, húsvétkor sok helyen hasonlóképpen osztott cipóval, kaláccsal, amelyet szintén a halott lelkiüdvéért adnak (25.: karácsonykor páratlan számú kalácsot visznek a szent Antal szoborhoz, amelyet a harangozó oszt szét a szegényeknek; 48.: karácsonyi ételeket vagy nyersanyagokat visznek; 68.: kalácsnyersanyagokat visznek, amelyből az árvaházban sütnek kalácsot); valamint azzal az egy helyről származó adatunkkal (ez valószínűleg máshol is előfordult), amely szerint minden sütéskor szakítottak a szegények számára egy külön cipót. III. Nem térképezett, heterQgén szórványadataink közül említésre méltó az, amely szerint a dormándi léleklátó tanácsára (mintegy a halott kívánságára) adtak cipót a szegényeknek (44.); egy másik adat szerint a temetés után a legelső házhoz menő koldusnak adtak kenyeret, cipót (6.). Egyazon helyről származó két hiedelemtörténetünk szerint tartozás kiegyenlítéseképpen javasolja a halottlátó — mintegy a halott kívánságára — a szegényetetést. Egyik történetünk szerint a gangon terítettek a szegényeknek, paprikással látták őket vendégül (42.). Pócs Éva 55